Tudjuk, mert állandóan halljuk, hogy az, amit a magyarok tesznek nemzetegyesítés címén, az tiszta irredentizmus, mert ki tudja, valójában mit is akarnak? Végül Magyarországnak esetleg sikerül megvalósítania a határmódosítás nélküli nemzetegyesítést, amit Románia olyan elszántan ellenez. De Romániának sikerülhet halkan, a kertek alatt, a Prut mentén, megvalósítania a Moldovai Köztársasággal történő újraegye­sítést. A románok most mondhatják, hogy azért lenne jó egyesíteni Moldovát Romániával, mert az ukrajnai háború miatt az történelmi szükségszerűség. Az természetes, hogy egyetértésben a nyugati kancelláriákkal (mert Románia mindennel egyetért, ami ott elhangzik) bármilyen módon, csendben (anyagilag, energetikailag, gazdaságilag, politikailag stb.) támogatja a kisebb testvért. Ez ellen Moldova sem tiltakozik, nem úgy, mint Románia, ha a határon inneni (erdélyi) magyarok megsegítéséről van szó.

Már nem emlegetik azt sem, hogy két ország – egy nép, de egyre több moldovainak van román állampolgársága is, nemsokára a lakosság több mint fele rendelkezik majd román papírokkal is. Ráadásul az elnök asszony, Maia Sandu és a kormány tagjainak többsége, illetve fontos intézmények vezetői is román-moldovai kettős állampolgárok.

Ezek után majd csak a közvélemény-kutatásokat kell figyelni, és ha többen lesznek az egyesüléspártiak, majd lehet népszavazást rendezni, és így megvalósulhat egy újabb nagy egyesülés. (Ha Erdélyben a lakosság több mint felének lenne magyar állampolgársága, akkor sem lehetne népszavazni, mert tiltja a román törvény.) Arra hivatkozva, hogy a Moldovai Köztársaság felett Damoklesz kardjaként lóg a putyini birodalmi terjeszkedés réme, egy ilyen kisebb egyesülés ellen tán nem fog tiltakozni sem Amerika, sem az Európai Unió.

A Szovjetunió által elvett, most Ukrajnához tartozó területek, Észak-Bukovina, Herța vidékének visszaszerzése már nehezebbecske, de soha nem lehet tudni... Ha netán valami csoda folytán Putyin nyerésre állna, akkor lehet, hogy a Moldovával történő egyesülés után Románia is Putyin pártjára állna át. Mert Putyin megmondta, hogy Románia egy részét Ukrajna birtokolja. Így már Románia majdnem egészen Nagy-Románia lenne, éppen csak a Bulgáriának adott Kvadriláter maradna idegen kézen.

A trianoni évforduló kapcsán a magyarok az összetartozást ünnepelték. Egyedül Magyarországon elképzelhetetlen a magyarok összetart(oz)ása, mert ott csakis az ellenzék és a kormánypártok széthúzása a jellemző.

Nálunk, idehaza Kelemen Hunor is megemlékezett a trianoni békeszerződés aláírásáról (amit a magyarok diktátumnak neveznek), és megüzente, hogy nem tudják újraírni a múltat, és nem is akarják. (Ha akarnák, sem tudnák!) Mint írta: „nekünk olyan természetes, mint a légzés, hogy családunkban és barátainkkal magyarul beszélünk, magyar tan­nyelvű iskolába küldjük gyermekeinket, magyarul olvasunk, és magyar kultúrát fogyasztani része mindennapjainknak”.

Erre a kedves, kedvetlen vagy harcias olvasók aztán jól megválaszoltak neki, de sajnos a kommentek egy része nemigen tűr nyomdafestéket.

Egyik például felteszi a költői kérdést: ki az, aki nem engedi, hogy beszéljenek, egyenek, „szaporodjanak” stb. magyarul?

Más arra figyelmezteti, hogy csak egy mozgatható tömeget jelentenek, a revizionista akciókban. Mivel nem tanulják meg az ország nyelvét, amelyben élnek… szegények és hülyék maradnak azért, hogy szolgálják Putyint, aki két forinton manipulálja őket.

Van, aki azt sajnálja, hogy magyar kultúrát fogyasztanak, és megkérdezi: és akkor a román kutúra fogyasztásával mi is lesz, Hunor úr? Azt nem szabad? (Szó szerint így írja az illető: Nem sobot.) A megtűrt népség miért nem fogyaszt román kultúrát?, amikor csak néhány évszázada él itt, míg mi örök idők óta – írja.

És így tovább…