Egy sárgödör mélyének tűnő, de annál inkább értékes üregszerű földkatlanba helyezték el hétfőn délelőtt a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium új időkapszuláját. Az ezelőtt 153 évvel elhelyezett, nemrég felbontott időkapszula mintájára készült emlékjel elkészítését az hívta életre, hogy idén május 17-én Csikós Júlia, a kollégium történelmi könyvtárának őre kutatásainak eredményeképpen megtalálták és kiemelték az 1870-ből származó, rozsdával borított, időtanú fémhengert.
A Mikó-kollégium felújítási munkálatai alatt megtalált korábbi és a jelenlegi időkapszula történetét az iskola történelmi könyvtárának ideiglenes székhelyén ismertette hétfőn délelőtt Sztakics Éva iskolaigazgató. Az 1870-ben elhelyezett dokumentum ugyan olvashatatlanná vált, korabeli leírásból azonban ismerjük annak tartalmát, a fémhengerben elhelyezett pénzérmék azonosítását a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban végzik a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum felkérésére, ezek később a kollégium múzeumtermében kapnak helyet – mondotta. Az iskolavezető köszönetet mondott Csikós Júliának, aki a kollégium felújítása alkalmából végzett kutatásai során hívta fel a figyelmet a több mint százötven éves időkapszulára, a Baumeister és a Conico kivitelező cégnek, a helyi önkormányzatnak, majd ismertette az új fémhengerbe kerülő tárgyakat, dokumentumokat.
Elsőként Csikós Júlia helyezte el az általa összeállított, az iskola történetét összefoglaló dokumentumot, amely 1855-től, a tervezés, építkezés kezdetétől 2020-ig írja le a történteket, másodikként Sztakics Éva tette be az időkapszulába a kollégium jelenkori életét összefoglaló írását. Ebben ismerteti az iskola épületének jelenlegi felújítási munkálatait, utalva arra, hogy ez tette lehetővé az eredeti időkapszula megtalálását. Az igazgató írásában kihangsúlyozza az apró munkálatokat, amelyekkel a régi kollégiumi épület hangulatát kívánják visszavarázsolni. Például, a folyosók falára új technológiával helyezik vissza a népi motívumokat tartalmazó táblákat, kovácsoltvas virágtartók díszítik az ablakpárkányokat. Az igazgató azt is kiemelte ebben az írásban, hogy részt vesznek európai uniós pályázatokban, a különböző diákprogramok nyelve az angol, amit a diákok jobban elsajátítanak, mint az ország hivatalos nyelvét, amelynek szerinte az országosan előírt, túl merev tanterv az oka. Sztakics Éva az iskolák fejkvóta szerinti állami finanszírozásáról is írt, megemlítette, hogy a felújítási munkálatok Sepsiszentgyörgy önkormányzatának anyagi támogatásával zajlanak, a diákok magyar anyanyelven tanulnak, az értékőrzést a magyar kormány támogatja. A dokumentumban felsorolják a tantestületet név szerint és megjegyzik, legyen ez emlék azok számára, akik szülőföldjükön kívánták megőrizni magyarságukat.
A város polgármestere is elhelyezte saját üzenetét az időkapszulában. Ebben Antal Árpád hangsúlyozta a magyar nyelvű oktatás szerepét, amely szavatolja, hogy száz év múlva is magyarul beszéljenek, írjanak, olvassanak az emberek ezen a tájon, fejlődjék a régió, amit óvunk és szeretünk. Nem adtuk fel soha, városunk örökké otthonunk – fogalmaz a városvezető a jövőnek szánt üzenetében.
Említett három, saválló papírra írt, műanyagborítóba helyezett dokumentumon kívül egy emlékdobozt helyeztek a fémcilinderbe, amelyben a lej, forint és euró pénzérméken kívül egy digitális információhordozó, egy városjelvény és egy városimázsjelző kis makett szerepelt, utóbbiakat Kiss Imre megyei főtanfelügyelő helyezte el a fémkapszulába, amelyekbe előzetesen belekerültek az írásos dokumentumok is.
A fémhengert Szőcs Gyula, a CONICO cég tulajdonosa zárta le fémcsavarokkal, majd az időkapszulát az eredeti helyére, a Székely Mikó Kollégium és a volt Városháza (jelenleg a Tamási Áron Színház) érintkezésénél, a városi szervezőirodánál lévő sarokkőnél helyezték el, újabb mementóként, hogy itt valamikor magyar oktatás vette kezdetét.
