A materiális világot megismerte, kutatta, fejlesztette az ember, ami (legtöbbször) hasznára is vált. De nem nagyon törekedett megérteni a világot, azt, ami a láthatón túl is tovább terjed. Meg kellene érteni az egyetemes természeti törvényeket (pl. a tömegvonzás törvénye, polaritás törvénye, a rezgés törvénye stb.), ami szerint működik a világ, az univerzum. Megérteni és megtanulni ezeket, használni és együttműködni velük a fejlődésünk érdekében (ami túlmutat a vagyoni gyarapodáson). Törekedni egyre jobbá és elfogadóbbá válni, és azzá is tenni világunkat.

Megérteni azt is, hogy a Föld az otthonunk, amelyet ápolni és gondozni kell(ene). Megérteni a másik embert, hogy miért olyan, amilyen, és olyannak elfogadni, nem akarni legyőzni vagy ellenségeskedni.

Nagyon apró (és szűken keretez) az az ablak, amelyen át a világra tekintünk. Valójában nem is ablak, hanem önmagunk tükre. Saját magunk vetülete köszön vissza ránk a világból. Azt látjuk, amit mi magunk sugározunk ki. Tehát olyan a személyes világunk/életünk, amilyenek mi magunk vagyunk. Ha nem azt látod, amit szeretnél, akkor merj változni/változtatni, gyűjts újabb tapasztalatokat, olyanokat, melyek a lelket táplálják, mert az nem vész el.

Ezért fontos a folyamatos fejlődés – új dolgok tanulása, komfortzónánk elhagyása, nézőpontunk bővítése –: hogy önmagunkat gazdagítva csodásabb világot szemlélhessünk.

Keresztes Erika
bizalmi tanácsadó