A keserű vagy rossz emlékek kapcsán hajlamos az ember, hogy sajnálkozzon rajta/sajnálja magát, sőt, gyakran utólagos okoskodással még inkább annak a hatása alatt marad. Mert hányszor hallani, hogy így vagy úgy kellett volna dönteni/tenni/választani, mert akkor most nem így lenne!
Egy másik kevésbé hasznos hozzáállás, amikor a változást jövőre tervezzük be. Hogy majd jövő héttől, hónaptól vagy majd az új évtől másként cselekszem…
Ezen esetekben a hiba az, hogy mindenütt vagyunk – a múltban, a jövőben –, csak éppen a jelen pillanatában nem, pedig ez az egyetlen valóságos időnk létezik, cselekedni/változtatni kizárólagosan ebben lehetséges.
A múlt már elmúlt, megváltoztathatatlan, utólag az okosság sem változtatja meg a régebbi történést. A teendő az lenne, hogy tanulságot vonunk le, megtanuljuk az általa hordozott leckét, és ezzel a bölcsességgel gazdagodva legközelebb felhasználjuk javunkra a tapasztalatot.
Az idő tengelyén a múlt másik végleteként a jövő van, ahol szintén nem tudunk lenni. Bármit szeretnénk is tenni, elérni, megvalósítani, arra az egyetlen létező és felhasználható idő a jelen, a Most. Bármi emlék nyomaszt, akár fényes jövő reménye lebeg előttünk, ha tenni szeretnénk érte vagy ellene, az csakis úgy lehetséges, ha a jelent választjuk és éljük. Ha képesek vagyunk erre, akkor tudatosan és felelősen dönthetünk olyan lehetőségek mellett, amelyek következménye az a jelen, amelyben élni szeretnénk.
Ebben a tudatos döntésben és cselekvésben, a mindenkori itt és most pillanatában benne van a múlt tapasztalatainak bölcsessége és a jövőre vonatkozó gyakorlati cselekvés is, hiszen az élet (bármennyire is fejben dől el) gyakorlattal/tettel kivitelezhető csak, és nem tegnap vagy holnap, hanem most!
 

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó