Mint ebből kiderült, az államfő álma a félelnöki köztársaság, melyben ő játszhatná a különböző hatalmi ágazatok közt a döntőbíró szerepét, s így az a vágya, mit oly gyakran hangoztat, miszerint aktív, játszmázó államfő kíván lenni, legalább a nagyon vágyott második mandátuma öt évében valóra válna. S teljesedne még egy álma: jogában állna feloszlatni a parlamentet, elképzelése szerint az egykamarásat. Ha ez összejönne számára, akkor igazán úgy táncolnának a honatyák és az a néhány honanya, aki véletlenül bejutott a román parlamentbe, ahogyan ő fújja.

Most látja elérkezettnek az időt az államfő az ország területi-adminisztratív átszervezésére is, nyolc vagy tizenkét régiót szeretne, amivel különösebb bajunk nem is lenne, ha egy közülük a székely megyéket fogná össze. Abban ugyanis igaza van az elnöknek, hogy a negyven közigazgatási egység mindenike egy-egy feudum, ahol a megyevezetők, illetve a polgármesterek és környezetük ítélkeznek elevenek és holtak fölött, s osztják a közpénzt, hamarosan a európai forrásokat is, kizárólag azok számára, akik az általuk vezetett véd- és dacszövetségekhez tartoznak. Sok a negyvenegy megye, melyek még történelmi gyökerekkel sem rendelkeznek, mint mondjuk, Magyarországon, de fennmaradásukhoz olyan erős gazdasági és hatalmi érdekek fűződnek, hogy aligha elképzelhető, ma vagy holnap vezetői lemondanának róla.

S most talán nem is ez a legsürgősebb tennivaló. A koalíciós partner, az SZDP ezt ki is használja, s Mircea Geoană már bejelentette, nem a régi alkotmányt kell tákolni, azaz módosítani, hanem egy vadonatújat készíteni. Kicsit később.

Nyakunkon a válság, s a kézi vezérléssel az elnöki palotából irányított kormány mintha aludna. Állami költségvetés nincs, válságmegelőző program nincs, cirkusz ellenben van. S nagy tervek a félelnöki köztársaságról, azaz a teljes hatalom megkaparintásáról.