A neheze még hátravan

Diósi László, az OTP Románia és a Romániai Magyar Üzleti Egyesület elnöke és Bálint Csaba, a Román Nemzeti Bank vezetőtanácsának tagja Szakács-Paál István, a Hargita Business Center igazgatója kérdéseire válaszolva először a mostani válság jellemzőit elemezte.

Mindkét előadó szerint a háború okozta gazdasági válság más, mint a 2008-as vagy a világjárvány nyomán következett krízis, hiszen a 2008-as egy likviditási válság volt, ami az összeomló ingatlanpiacok miatt (is) vált általánossá, a Covid okozta válság pedig a korlátozások következménye volt. Most a háború és az infláció gerjeszti a gazdaság problémáit, de fontos, hogy a folyamatok igazából már a világjárvány alatt elkezdődtek – vélekedett Diósi László. Hiszen a gazdaságba pumpált nagy mennyiségű pénz erős inflációs nyomással járt, sőt, az energiaválság jelei már akkor érződtek.

Bár mostanra már óvatos növekedéssel számolnak a szakemberek, idénre a világgazdaság 2,4 százalékkal, jövőre 2,7 százalékkal bővülhet az OECD szerint, minden előrejelzés sokkal inkább a jóslás, mint a prognózis kategóriájába tartozik, hiszen több a bizonytalansági, mint a biztos tényező – fogalmazott Diósi, aki szerint egy biztos: a növekedést az ázsiai országok – Kína, India, Indonézia és Törökország – biztosítják.

Az eurózóna átlaga jó esetben a 0,9 százalékos növekedést ha eléri idén, ehhez képes Románia a maga három százalék fölötti számával jól teljesített. Igaz – s ez Erdélyre is jellemző –, a válságok általában késve érkeznek hozzánk, de az előző évi nyugati trendek általában ide is beköszönnek. Tavaly összeomlott az amerikai és német ingatlanpiac, a miénk szárnyalt, idén már harminc százalékkal csökkent az ingatlanpiaci tranzakciók száma, az inszolvenciaeljárások száma nálunk még stagnál, a nyugati államokban már erőteljesen növekszik, és a hitelezés zuhan – mondta Diósi László. Ezért szerinte nálunk a válság java még hátravan.

Gazdaságba pumpált támogatás

2020-ban, a világjárvány miatt elrendelt lezárások nyomán jött egy rövid, de rendkívül mély visszaesés, amire a kormányzatok, a jegybankok hatalmas élénkítő csomagokkal reagáltak, ami az Egyesült Államok esetében a költségvetés mintegy negyedét jelentette. Háborús időszakon kívül ilyen méretű támogatás nem érkezett a gazdaságba – fogalmazott Bálint Csaba. Ezért a visszaesést egy gyors visszapattanás követte, ennek néhány cseppjéből lehetett finanszírozni a hazai költségvetési hiányt is. Ez azt eredményezte, hogy reálértékben mintegy hét százalékkal vagyunk feljebb a 2019-es szinthez képest. A kereslet is hamar helyreállt, bár ugyancsak sokkszerűen, ami azt eredményezte, hogy az ellátási láncokban zavar keletkezett, a kínálat így nem tudta tartani a lépést a kereslettel, először ellátási gondok, majd energiaválság jött, hiszen a háború óriási költségsokkokat okozott, így lett ez a magas infláció.

Bálint Csaba úgy fogalmazott, hogy bár sikerült kivédeni a recessziót, az Európai Unió gyorsan megtalálta az alternatív energiaforrásokat, s a tél is enyhe volt, ám a lassulás elkerülhetetlen maradt. Az alapforgatókönyv szerint recesszióra nem kell számítani, de két gyenge évre igen – értékelt Bálint Csaba.

A gazdaság stabilitása szempontjából a 2023-as, 2024-es év nem lesz könnyű, jobb lenne, ha átugornánk 2025-be – fogalmazott Diósi László.

Átalakulások

Amikor évente kétmillió mérnököt „termel” Kína és India, miközben az Egyesült Államok csak félmilliót, a Kelet előretörése aligha meglepő – mondta Diósi László, aki szerint Románia akkor lehet előnyös helyzetben, ha sikerül végre megfelelő szintre emelni az infrastruktúráját, fejleszteni az oktatást és a munkaerőpiacot. Ehhez egy sokkal határozottabb és hosszabb idejű kormányzati stratégia szükséges, ami a keleti nyitásra is hangsúlyt fektet – mondta a szakember.

A világgazdaság átalakulóban van – érvelt Bálint Csaba, aki egy kis történelmi áttekintés után megállapította: az egypólusú gazdaság után elindult egy blokkosodás, a Nyugat súlya mérséklődik, Ázsia átveszi a technológiai fejlődésben a vezető szerepet, de India és Afrika is jelentős tényező lehet az elkövetkező évtizedekben.

Életszínvonal

Arra a kérdésre, hogy a gazdasági fejlődés mennyiben érzékelhető az életszínvonalban, az előadók többféle válasszal szolgáltak. A legfontosabb mutató ugyanis, az egy főre eső GDP erről csak nagyon keveset mond el, mégis ez a legrelevánsabb. Diósi László szerint Portugáliában járva aligha hihető, hogy Románia e mutató tekintetében elkerülte az óceánparti országot. Németországot szerinte akkor érhetjük utol, ha a szerződéseket betartjuk, ha a mentalitás hasonló lesz, mint ott.

Bálint Csaba számokkal igazolta, hogy az egy főre eső GDP tekintetében tényleg történt felzárkózás, hiszen míg 2000-ben az egy főre eső hazai GDP az EU-s átlag 25 százaléka volt, akárcsak a balkáni országoké, Magyarországé, Lengyelországé pedig 50 százalék körül járt, addig ma már a mintegy hetven százalékkal felzárkóztunk a közép-európai országok táborába. Ha tartani lehetne ezt az évente mintegy 2 százalékos felzárkózási ütemet az EU átlagához képest, akkor – csakis e mutató tekintetében – 25 évre lenne szükség, hogy „utolérjük” az európai átlagot – mondta Bálint Csaba.
 

Infláció

Az inflációs kilátások tekintetében a szakemberek úgy vélik, mindenképpen leszálló ágba került, a legmagasabb 17 százalékos pénzromláshoz képest most már 10 százalék körüli, de ez még mindig messze van attól, ami egészséges. Ha a jelenlegi tendenciák megmaradnak, 2025 végére állhat vissza a normális inflációs szint, bár rengeteg bizonytalansági tényezővel kell számolni – mondta Bálint Csaba.

Diósi László szerint az európai országok költségvetési hiánya nem nőtt lényegesen, épp az inflációnak köszönhetően, hiszen nőttek a bevételeik, de a kiadásaik nem. Ugyanakkor Romániában jelentős kockázat, hogy jövőben választási év lesz, és könnyen elszállhat a költségvetési hiány. Az infláció azonban rég nem tapasztalt jelenséghez vezetett: a lakosság reáljövedelmének csökkenéséhez.

Valutaügyek

Romániában úgynevezett menedzselt árfolyamlebegtetés történik, vagyis a központi bank különböző eszközökkel tompítja a lej árfolyamának az ingadozását – fogalmazott Bálint Csaba –, ami arra jó, hogy a globális költségsokk hatásait mérsékelje. Ugyanez a szerepe a kamatpolitikának: az instabil körülmények között a jegybank ezzel egy erős kiegyenlítő szerepet vállal – fogalmazott a pénzintézet igazgatótanácsi tagja, aki azt is leszögezte, hogy ebben az elkövetkező időszakban sem várható lényeges változás.

Mire figyeljenek a vállalkozók?

Diósi László szerint a legfontosabb a szakmai oktatás, képzés, általában a tanulás. Arra biztatta a vállalkozókat, hogy fektessenek a belső erőforrás-fejlesztésbe, hozzanak létre szakmai szövetségeket, ezzel egymástól is tanulhatnak, kiküszöbölhetik a hiányosságaikat. Mentorként azt látja, hogy rengeteg jó ötlet van, de nincsen például költségtudatosság és bátorság hitel felvételére.

Lapunk kérdésére, hogy milyen kitörési pontokat azonosíthatnánk Székelyföld, Erdély számára, Bálint Csaba néhány korábban sikeres ország példája nyomán úgy fogalmazott: nyitottaknak kell lennünk, ha van gyógynövényünk, azt jó drágán kell értékesíteni a világpiacon, és a nyitás nyomán nem csak tőke, hanem menedzsmenttudás is érkezik. Ehhez kellene egy támogató és nem gáncsoló állami adminisztráció.

„Aki azt mondja, hogy fafeldolgozás, turizmus, ahhoz hozzávágom a mikrofont – fogalmazott sarkosan Diósi László. – Ehelyett pénzügyi, vállalkozói oktatásra van szükség. Vállalkozásaink vannak, lehetőségeink vannak, tudást kell hozzá tenni, hiszen ebben az online világban bármi lehetséges.”