Keserű Sándor történelemtanár a II. magyar hadsereg Keleti frontra való kivezénylésének hátteréről — Budapest nem merte visszautasítani Hitlert, mert az Észak-Erdélyért versengő Románia azonnal teljesítette a német igényeket —, majd az 1943. január 12-i szovjet áttörésről értekezett. Balogh Antal az átélt eseményeket felelevenítve a táborban uralkodó áldatlan állapotokról és a kegyetlen harcokról szólt. Mint mondotta, nem csak a dermesztő hideggel kellett megbirkózniuk, hanem a betegségekkel is. ,,A hidegtől és a vérhastól legyengült seregünk mindössze néhány napig tudta magát tartani. Amikor láttuk, hogy a szovjetek megindulnak a befagyott Donon, tudtuk, esélyünk sincs komolyabban ellenállni." A valamikor erdélyi hadszíntereken maga is frontszolgálatot teljesítő Boér Imre nyugalmazott tanár a szovjet csapatok Don mentén kialakított harcállásait ismertette, majd a háború utáni fogolytáborok életéről beszélt. A Kékesi Keresztes Lujza tanárnő által felkészített Málnási Tímea és Kovács Andrea szavalat színezte a rendezvényt.

Az emlékezők a katolikus templom falán elhelyezett II. világháborús emléktáblánál hajtottak fejet a világégés áldozatainak, majd a Bardoc-Miklósvárszék Egyesület, a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Párt a kegyelet koszorúit helyezte el.