Alig pár hét választ el egy igencsak érdemre méltó ünnepségtől. A megyei tanács felhívására hazavárják a térségből elszármazott székelyeket. Ünnep ez mindenkinek. A megye kicsije-nagyja készülődik erre a nem mindennapi eseményre. De Sepsiszentgyörgy városvezetése érdektelen maradt. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de nem értem közömbösségét.
Nézem a város központjában a valamikori telefonpalota lehangoló állapotát. Évek óta kezükben a megoldás, de nem éltek vele: van egy törvény, amely megengedi, hogy azokat a tulajdonosokat, akik nem tartják karban épületeiket, engedély nélkül építkeznek, a színskálán sem ismert árnyalatokra meszelik át újonnan szigetelt házukat, megbírságolják.
Többször is indítványoztam a városvezetésnek a tulajdonos megbírságolását, de... Meggyőződésem, ha az épület gazdája havonta ,,megkapja" a bírságot, ami akár ezer új lejt is elérhet, akkor előbb-utóbb tett volna valamit, sőt, azt is el tudom képzelni, hogy ha a büntetések olyan értékig emelkednek, a város lényegesen csökkentett áron juthatott volna az épület tulajdonába... Hisz ne feledjük, a tulajdonosnak nincs szüksége erre az épületre, ő, azaz a Romtelecom a részvénycsomag megvásárlásával ,,ajándékba" kapta ezt a létesítményt.
Évek óta ez a lehangoló kép szinte fizikai fájdalmat okoz. Szülővárosomról lévén szó, gondolom, ez érthető. Állok a volt telefonközpont előtt, felvillan emlékezetemben a gyermekkoromból jól ismert Verestói bácsi cipőboltja, itt, ezen a helyen állt, az is egy régi, ,,sokat látott, lelakott épület" volt, de inkább azt nézném ma is...
Állok a lerobbant épület előtt, s a Sugás-kertből kiszivárgó kellemes zene tölti be a teret. Nosztalgiázom... Az Ausztriából hazatért vendéglőkomplexum-tulajdonos igazán mindent megtett annak érdekében, hogy visszaadja a létesítmény hajdani varázsát.
Remélhetőleg hazajönnek a Sepsiszentgyörgyről, a térségből elszármazottak... Kínosan érzem magam már most, ha majd azt kérdik: Ti meddig nézitek ezt a Koszovót idéző épületet?... S mit válaszolhatunk mi majd erre?
