Demeter J. Ildikó
Rekordhőmérsékletek dőltek meg a héten, narancssárga, vörös és lila vészjelzések színeiben lobog a térkép. A napon szinte megsül a tojás, örülhetünk, hogy nincs erdőtűz. Ámbár Raed Arafat katasztrófavédelmi államtitkár szerint ez csak idő kérdése: az előző években bizony itt is több tízezer hektár zöld tüdő semmisült meg lángokban. Milyen jó lenne most a lombok árnyékában kivárni az enyhülést! De a pihenőszabadság olyan luxus, amire tízből négy munkavállalónak nem telik a rekord gazdasági növekedéssel dicsekvő Romániában. A maradék hatból kettő tud külföldre utazni, és csak egyetlenegynek futja egyhetesnél hosszabb lazításra. (Nem, nem az államelnökről van szó, őt nem kérdezték, mert nemigen szokott válaszolni; ez is egy rekordszerűség.)
A többség tehát dolgozik rendületlenül, és ezzel újabb rekordok dőlnek meg: a mentősök rekordszámú segélyhívást kapnak a hőségben fuldokló betonrengetegekből. Soha nem látott erővel tomboló viharokról is érkezik hír, és Bukarestben ismét kórháztűz tört ki, ezúttal nem egy régi, hanem egy állítólag vadonatúj transzformátor miatt; szerencsére a beutalt gyermekeket sikerült időben kimenekíteni. De van még egy rekordunk: kórháztüzekben biztosan éllovas Románia, no meg a semmibe veszett kivizsgálások terén is. Most is elrendeltek egyet, de fogadni lehet rá, hogy nem lesznek különösebb következményei. Pedig jól jönne, ha legalább egy kárt megfizetne az, aki okozta, mert az államadósság is rekordot döntött, összegben és léptékben is. Nem csoda, mert a gyorsan fogyatkozó lakosság dacára rekordszámú állami alkalmazottunk van, akik magas munkabéreik mellé rekordszámú pótlékot és különjuttatást kapnak, ráadásul üdülési jegyet, sokan különnyugdíjat is.
Mindezt a magánszféra terhére, amelyre újabb adókat kíván kivetni a kormány, másféle forrongást is előidézve ebben a forró nyárban. Az építőiparban dolgozók máris tüntettek, és a vállalkozók is tiltakoznak a tervezett intézkedések ellen, szakértői véleményekkel bizonyítva, hogy némelyik többet fog ártani, mint használni, mert nem a baj gyökerénél keresik a megoldást, viszont minden munkálatnál újraszab bevételt és kiadást egyaránt. A kormány a saját rossz gazdálkodásával létrehozott rekordméretű költségvetési lyuk örvényében megfeledkezni látszik arról, hogy a helyreállítási terv segítene a helyzeten – ha a hatalmon levők teljesítenék a vállalásaikat. Ezekkel azonban önmaguk és klientúrájuk forrásain apasztanának, tehát inkább kifogásokat keresnek. Kár fáradni, úgyis alig hisz nekik valaki: a politikusok, pártok, állami intézmények iránti bizalom rekordalacsony szintre süllyedt.
Emelkedőben van viszont a szélsőségesség és nacionalizmus ázsiója, ennek jelei legutóbb az úzvölgyi temetőben és a tusványosi szabadegyetemen mutatkoztak; jövőre, a választási szuperévben bizonyára megpróbálnak e téren is új rekordot beállítani. Van már néhány, amiben verhetetlenek vagyunk: vezetünk a mélyszegénységben élő gyermekek, a korai iskolaelhagyók, a kiskorú leányanyák, a funkcionális analfabéták, a megelőzhető elhalálozások, a kivándorlók számát és arányát tekintve, és a sor folytatható. De óvakodjunk a túlhevüléstől: nem kellenek újabb negatív rekordok.
Borítókép: Facebook / Raed Arafat
