Álomkép
Baász Imre utolsó rajzain, a Végórátok és az Álomképek lapjain mintha valóban megindulnának felénk a bibliai szörnyek.
A rajzok megértéséhez annyit azért mindenképpen tudni illik, hogy a vérmérgezésben tragikus hirtelenséggel elhalálozó művész ezeket a rajzokat hason vagy féloldalt fekve vetette papírra, utolsó napjaiban, sőt, óráiban, kevéssel iszonyúan gyors és kegyetlen halála előtt, amikor olyan fájdalmak kínozhatták, amelyek elviselésére már nem tartotta képesnek magát, s melyekből sokat elárul utolsó, a sorozatokhoz szervesen illeszkedő megrendítő önarcképe.
Ezeken az apokaliptikus víziókat rögzítő lapokon valamiképp a tűrhetetlen fájdalom is realizálódik, és a vég előérzete is, amit a teremtő képzelet a fájdalommal asszociál.
Mert addig rajzolt, amíg meg tudta mozdítani a kezét.
A rajzok zsúfolt terében szörnyek vonaglanak, emberi karok, lábak, kezek, kerekek, hernyók, de mindennek csak a részlete, a végóra vonaglásában mintha Ady nagy igazsága fejeződne ki: ,,minden egész eltörött!"
Az egymástól függetlenedő, de mégis felháborítóan, szétválaszthatatlanul, szétszakíthatatlanul együvé tartozó nyomasztó részletek, amelyeket (ez különösen felnagyítva figyelhető meg!) oly sok mindennel azonosíthatunk — hullákkal, démonokkal, rémségekkel —, a félelem rémalakzataivá állanak össze. Mindazon lények darabjai itt vonaglanak, amelyek annyiszor megjelentek egykor a próféták lázálmaiban, s amelyekről az emberiség különböző delíriumos, hallucinatórikus szövegei vallanak.
A víziók tehát Isten kifogyhatatlan kegyelméből és az orvostudomány 1991-es sepsiszentgyörgyi állása szerint: realista vétetésűek!
Ismerjük a rajzok kiváltó okát: a mérhetetlen szenvedést, a halál előtti lázálmok különös lények darabjait sodorták a legyőzhetetlen ceruza, tus hegye alá: bogarak, madarak, hüllők, azonosíthatatlan őslények furcsa keveredése, leállíthatatlan vonaglása figyelhető meg a lapokon.
Mindez elsődlegesen a Művészet legyőzhetetlenségét példázza! Lázálmaiban, szenvedéseiben Baász Imre éppen azért rajzolta ezt az elborzasztó sorozatot, a mutánsbolyok részleteinek vonulásait, vonaglását, mert igenis, hitte — akárcsak a sorban első mesterei, a barlangrajzok alkotói! —, hogy amit lerajzol, azt uralja, birtokolja is egyúttal.
Le is győzheti őket tehát.
Így mindenféleképpen dokumentumok is ezek a felkavaró rajzok, a halállal versenyt futó élet utolsó pillanatainak megrendítő művészi dokumentumai.
Mert nem vesz rajtuk erőt a halál.