A híres ,,vörös kód" meghirdetése nem csak a köznép körében keltett nyugtalanságot, sőt, pánikot, a politikusok gyorsabban értesültek a fenyegető veszélyről, közülük nagyon sokan — miniszterelnök, főpolgármester, miniszterek, kormánypárti és ellenzéki honatyák — külföldre távoztak a várható hőguta elől.
A ,,csúcsot" mindenképpen az egykori közlekedési miniszter, a még egykoribb szakszervezeti líder, Miron Mitrea tartja, egyenesen Alaszkáig futott a gyilkos hőség elől. Persze, ez bocsánatos bűn, mert ő nyugodtan vadászhat jegesmedvére és fókára, nem övé a ,,földi pokolnak" nevezett mostani hőhullám. Hanem a kormányzó pártoké, kiknek miniszterei közül csak kettő látszik ,,állni a gáton", Nicolăescu és Păcurariu. Nagy verejtékezés közben ők adták ki a végső hőségriadót, s magyarázzák is naponta, hogy mit kell tenni ott, ahol és amikor a part szakad. Hát nagyon keveset! A helyzet ismert: a hőség miatt életüket vesztett személyek száma lassan harmincra emelkedik (a közvetett áldozatokról nem is szól a fáma), lassan, de biztosan megáll az élet Románia fővárosában és déli megyéiben, a nagy garral behirdetett mentősátrak nem fungálnak, a vonatok órákat késnek, míg a célállomásra juttatják a párolt hússá változtatott utasaikat, falvak tucatjaiban egyáltalán nincs semmiféle víz, pusztítanak az erdő- és tarlótüzek, a vadak megbolondultak (még a csobánkutyák is!), embereket marcangolnak, feleszik a már elpusztult termés maradékát is. Az emberekre nézvést nincsenek tekintettel a honosságra és személyazonosságra, hazait és külföldi turistát egyaránt megkóstolnak.
Hogy továbbra is a zoológia területén maradjunk: világhíresen borsos árú, de annál civilizálatlanabb tengerpartunkon megjelentek és mértéktelenül elszaporodtak a ,,fekete özvegynek" nevezett mérges pókok. Róluk eddig csak az ismeretterjesztő filmekből tudtunk.
Szóval, erősen nagy a baj, s úgy tűnik, az egyetlen — javíthatatlan! — optimista továbbra is Decebal Traian Remeş mezőgazdasági miniszter, aki váltig állítja, hogy nem kellene emelni a kenyér árát (ez elérhető lenne az áfa minimalizálásával), s a mostanihoz fogható szörnyű aszályokat meg lehetne előzni az ország területe tizenkét százalékának beerdősítésével. Hogy ezen mit ért pontosan, én azt nem tudhatom, de azt tudom, hogy továbbra is nyaklótlanul irtják a maradék erdőterületeket, de még a városi, fővárosi parkokat is. De ez utóbbi történés már nem Decebal Traian Remeş felelőssége. De még a Burebistáé sem, mert köztudott, hogy kárnak és ...nak soha nem kerül gazdája.
S fulladozik az ország, egymást követik a végre nem hajtott utasítások (légkondicionálás, lassú szoktatás, a kórházak készültségi fokának emelése, és így tovább...).
