Augusztus 26-a minden magyar gyásznapja, de főképp a székely magyaroké, ugyanis 1944. augusztus 26-án, a II. világháború idején (1939–1945) ezen a napon lépte át szovjet katona a magyar határt a Keleti-Kárpátok úz-völgyi hágóján.
A váratlan betörés óriási kárt és veszteséget okozott az ott szolgáló székely magyar határőröknek. Az ádáz csatában sok orosz és székely magyar katona vesztette életét. A szentivánlaborfalvi 40 fős székely határőr alakulatból két hősi halott és egy súlyos tüdőlövést szenvedett leventekatona volt az áldozat.
A 2–3 napig tartó harcokban az összecsapásnak több mint 300 halottja volt, akiket a már ott meglevő, az I. világháborúban létesített katonatemetőben hantoltak el. Ez a sírkert tehát az I. és II. világháborúban az Úz völgyében meghalt katonák közös temetője lett.
Valamikor régen is tartottak ott megemlékezéseket, de a rendszerváltás (1989) után már szervezetten, ami dr. Szőcs Dániel és néhai Sylvester Lajos buzgó nemzetvédőknek köszönhető. Most már évente megszervezik és megtartják a gyászos megemlékezést. Maga a temető Csíkszentmárton község vezetőinek köszönhetően olyan hadi emlékhellyé alakult, amilyen máshol nincs. Ebben a temetőben van felállítva a szentivánlaborfalvi székely határőrök emlékére készített kopjafa is.
Néhány nacionalista-soviniszta, önhatalmú, olcsó népszerűségnek örvendő román egyén (pártkatona) vezényletével ezt a temetőt az utóbbi esztendőkben már két alkalommal is meggyalázták (már csak kivagyiságból is), de ennek voltak más előzményei is. Az egykori határon álló vám- és őrházat buldózerrel lerombolták a vandálok, a régi faszerkezetet az út menti sávban gyújtották lángra; megrongálták a hadi hősök neveit tartalmazó márványtáblát, a megyehatárt (Hargita és Bákó megye között) jelző táblát háromszor tették-vették idébb-odább, a temető bejárati székely kapuját miszlikbe törték stb. Ilyenek voltak az elnök úr neveltjei (România educată), de ez a szalmaláng, ahogy jött, úgy el is fog tűnni.
Mi, a sok száz emlékező idén, 2023. augusztus 26-án is illedelmesen, kulturáltan, méltósággal és igaz hittel emlékeztünk őseinkre és hőseinkre. Jelen volt a 99 éves Barta Misi bácsi is, a még élő úzvölgyi veterán. Emlékeztünk a halottainkra úgy is, hogy a temetőben még ott kuporog 150 idegen fakereszt.
Az idei megemlékezés jelmondata „Ma az Úz völgyében előre” volt. Ezt a napiparancsot az I. világháborúban (1914–1918) egy bizonyos napon adták ki, és úgy hajtották végre, hogy a csata győzelemmel végződött. Ez a parancs érvényes most is, mondta egy egyházi méltóság.
N. Kányádi Mihály
Szentivánlaborfalva
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
