Bár kétségkívül sok az eltérés, de a mostani helyzet számos vonatkozásban hasonlít a 2008–2009-es gazdasági válság idején tapaszalt körülményekre. Akkor is azt láttuk, hogy miközben a nemzetközi világban már eluralkodni látszott a pénzügyi krízis, Romániában még javában tombolt az eufória. Az egymást követő különféle választások forgatagában senki nem foglalkozott az államháztartással, a bevételek és kiadások közötti egyensúly megteremtésével: folyt az osztogatás, zúgott a propaganda a dübörgő román gazdaságról, nyugtatgattak mindenkit a hatóságok, hogy nem lesz itt semmiféle probléma, nem érint bennünket a gazdasági válság. Aztán, miután az összes választás lejárt, kiderült, hogy az ország a helyén maradt, nem ragadták el a mennybe az angyalok, a világgazdaságot padlóra vágó krízis pedig értelemszerűen nem állt meg Nagylaknál, hanem bizony készületlenül és telibe kapta Romániát. Jött is aztán Traian Băsescu esti bejelentéseivel, ki ne emlékezne a bérek levágására, a tervezett, végül az alkotmánybíróságon elgáncsolt nyugdíjcsökkentésre, amely helyett aztán nagyarányú áfaemelést rendeltek el? A pénzpiacokon már nem jutott kölcsönhöz a hitelét vesztett ország, érkezett hát a Nemzetközi Valutaalap és vele az újabb és újabb megszorítások.

Bár remélhetőleg nem annyira, mint 2008–2009-ben, de a nemzetközi helyzet most is eléggé súlyos: az orosz–ukrán háború miatt energetikai válság alakult ki, a világjárványra adott gazdaságpolitikai válasz (gyakorlatilag a gazdaság talpra állítását célzó mértéktelen pénznyomtatás) inflációt gerjesztett, a világ gazdasági nagyhatalmai, Amerika, Kína, az Európai Unióban pedig Németország gyengélkednek. A román válasz első körben ugyanaz volt, mint 15 évvel korábban: nincs itt semmi baj, dől a pénz az országba, remekül teljesít a gazdaság, lehet bátran költekezni. Így sikerült összetákolni egy olyan költségvetést, amely köszönőviszonyban sincs a valós helyzettel, és azért kell most kapkodni, tüzet oltani, hogy az államháztartás hiánya ne szálljon el annyira, hogy a végén sem a pénzpiacokon ne jusson kölcsönhöz az ország, sem pedig az elvileg „ingyen” érkező uniós forrásokhoz ne férjen hozzá.

További hasonlóság, hogy az idejekorán történő érdemi beavatkozást, a határozott intézkedéseket akkor is politikai érdekek akadályozták, és most is. Jövőre négy választást tartanak Romániában, aligha véletlen a valóságtól elrugaszkodott, rosszul megtervezett költségvetés: sem a szociáldemokraták, sem a liberálisok nem akarták takarékossági intézkedésekkel vagy éppen megszorításokkal rontani megítélésüket.

A kártyavár azonban összeomlani látszik, nemhogy a következőt, de még az idei évet sem vihetik ki drasztikus intézkedések nélkül, melyek alighanem a lakosság minden rétegét érintik majd. Az egyetlen kérdés már csak az, hogy a küszöbön álló gazdasági összeomlás vezet-e politikai krízishez is. Utóbbi esetben nem csupán komoly gazdasági nehézségekkel kell számolnunk a következő időszakban, hanem a szélsőségesek hatalomra kerülésének veszélyével és a krízishelyzetekben Romániában szinte törvényszerűen mértéktelenül felerősödő magyarellenességgel is.

Borítókép: Facebook / Marcel Ciolacu