A Hereford a világon talán a legelterjedtebb egyhasznú húsmarha. Angol eredetű, gyorsan fejlődő fajta kitűnő húsformákkal, húsa közepes minőségű, kevéssé zsíros. A törzs széles, tégla alakú, erősen fejlett mellső részekkel.
Kiválóan alkalmazkodik, az időjárás viszontagságait jól tűri, és a különböző takarmányozási viszonyokhoz is jól alkalmazkodik. A tehenek és a bikák átlagsúlya 550—600 kg, de nem ritka a 700 kg-os egyed sem. A vágási százalék: 52—62. A tehenek tejtermelése 1200—1800 liter, jól szoptatnak, és kondíciójukat ezalatt is megtartják. Világszerte kedvelik, mert bár később érő, mint az angus fajta, de legelőn hizlalva is közepes minőségű, sovány húst ad. Belterjes (intenzív) tartás esetén egyéves korra a bikák elérik a 430—450 kg-ot. A fajtatiszta tenyésztés mellett keresztezési partnerként is széles körben használják.
Az Aberdeen Angus angol fajta a legjobban specializált, kis testű húsmarha. Jellemzői: a korai érés, a kis testtömeg, a fekete szín hasi fehér foltokkal, a fajtajellegű szarvtalanság. Testalkata ideális hústípust tükröz: rendkívül széles és mély törzsű, izmolt nyakú, rövid lábú. Teste oldalnézetből téglalaphoz hasonló, a far jól izmolt. A kifejlett tehenek 500—550, a bikák 800—900 kg súlyúak. Az ellés könnyű, a tehenek tejtermelése és a jó legelő együttes hatásaként nyolc hónapos korig elérhető a napi 1 kg-os súlygyarapodás. Az állatok élénk mozgásúak, temperamentumosak, gyorsan fejlődnek. A hús finom rostú, márványozott. A vágási százalék: 60—62. A közepes húsminőséget jól örökíti más fajtákkal való keresztezésekben is, erre kiterjedten használják.
A Limousine Franciaországban alakult ki, mint fajtát hivatalosan 1850-ben ismerték el. Színe vörös-sárga, a háton sötétebb, a hason világosabb árnyalattal. A törzs mély, kiválóan izmolt széles hát és ágyék, kitűnő a far és a combok izmoltsága. A tehenek élősúlya 550—600, a bikáké 1000—1100 kg. 1900-ig vegyes hasznosítású fajtaként tartották nyilván, majd hústermelésre nemesítették. E fajta húsát tartják a világon a legjobb minőségűnek. A növendék tizenkét hónapos korban eléri a 460—470 kg-ot, a húskitermelési arány 63 százalék. A fajta kitűnően alkalmas a ,,fehér hús" előállítására is: a borjút kizárólag csak tejjel táplálva, 140—170 kilós súlyban értékesítve.
A Charolais fajta francia eredetű, a hegyi tarkából alakult ki. Jellemzői: tejfölsárga szín, világos szutyak (orrtükör), köröm és szarv. A test általánosan jól izmolt. A tehenek 850—900, a bikák 1200—1300 kg súlyúak. Gyakori a nehéz ellés. A vágási arány kitűnő, 63—67 százalék. Bármilyen éghajlaton könnyen tenyészthető. Fehér szőrű, kitűnően bírja a nagy hideget vagy az erős napsütést. A keresztezésekben mint apai vonal a növekedési erély, az izmoltság javítására jól felhasználható. A Charolais-t az amerikai tenyésztők egy új, nagy tömegű húst adó intenzív fajta, a Charbray előállítására is felhasználták, ez a Charolais és a Brahman marha keresztezésének eredménye.
A Podóliai eredetű nemesített fajtákhoz kizárólag olasz fajták tartoznak. Hústermelésre tenyésztették, de emellett annak idején jó igásmarhák is voltak. Ide tartozik a Romagnola (az utóbbi években visszaszorult, mert nem tudja felvenni a versenyt a francia fajtákkal), a Marchigiana (a legelterjedtebb olasz húsmarha, a napi súlygyarapodás 1200—1350 g, a vágási százalék 65 körüli, 2000 kg-on felüli hízott ökröt is mértek e fajtánál), a Chianina (a világ legnagyobb testű szarvasmarhája, tenyészkondícióban 1740 kg-os bika is szerepel a nyilvántartásokban).
A piac soványhús-igénye irányította a figyelmet a túlizmolt farú fajtákra. A különböző országokban ezt a típust más-más nevekkel jelölik meg: coulard — francia, double musceld — angol. Izomhipertrófiáról van szó, amely csak egyes testrészekre korlátozódik (váll, comb). Többlethústermelésük az értékes húsrészek mennyiségét növeli, a vágott súlyban a faggyú és a csont viszonylagos mennyisége kisebb. A túlizmolt farnak azonban hátrányai is vannak. Általános a nehéz ellés, esetenként császármetszéssel kell beavatkozni, a gyakori hibás lábállás a csontdeformáció következménye.
