A külhoni magyarság két legnagyobb csoportja, a felvidéki és az erdélyi, ha egymást figyeli, mintha tükörbe nézne: a másikat látja, de mégis önmagát.
A trianoni határ szakította el mindkettőt népétől, így történt például a szatmári és csallóközi összefüggő etnikai területek leválasztása, vagy későbbi visszacsatolásuk is kísértetiesen hasonló, a továbbiakban azonban nemegyszer úgy hullámzott alattuk a történelem, hogy míg egyikük viszonylag védettséget élvezett, a másikat két kezével sújtotta a balsors. Az erdélyieknek a kíméletlenül kemény nyílt diszkrimináció két évtizede jutott ki az interbellumban, mely ellen nem volt apelláta, a háborút követően azonban az Észak-Erdélyért aggódó román elit kétszeresen is óvatos kurzusra váltott, s míg a Felvidéken a legdurvább kitoloncolás, deportálás és reszlovakizáció lett a magyar kisebbség sorsa, Erdélyben e megpróbáltatás a magyarságot elkerülte, mi több, a ,,négy év" alatt alapított intézményeit és visszanyert jogai egy részét is magával vihette egy darabig, hagyományos gazdasági és közéleti elitje elvesztése ellenére, az amúgy fölöttébb ,,sötét" ötvenes évekbe.
A rendszerváltás után egyforma erővel támadt fel itt is, ott is a két népcsoport élni akarása, de míg Erdélyben a képtelenül fellángoló többségi idegengyűlölet egy karámba terelte, és fél évtizednél több időre valósággal megdermesztette úgyszólván a magyarságot, Szlovákiában rögtön több pártja alakult, és azok utóbb kötöttek koalíciót, amikor a hatalomba való befogadás lehetősége felmerült. Az MKP-nek aztán sikerült, ami Erdélyben máig elérhetetlen álom: állami egyetemet alapított a kisebbség számára a hatalom.
Erdőelvén másként alakultak a dolgok: a politikai egységet az elit pártütő részének monopóliuma váltotta fel, ez ellen lázadt fel a belső ellenzék, és jelentek meg a kétpártrendszert célzó törekvések, melyek kínkeservesen, szinte évtizedes viszontagságok árán vezettek el a második párt elismertetéséig, de nem megerősödéséig is. (Ehhez a mai ütem mellett alighanem újabb kemény évek szükségesek, egy valamelyes egyen- és ellensúlyrendszer kialakulása még a jövő zenéje e tartományban.)
Hogy mégsem fordított a tükörkép, hanem a mindenkori belső feltételek függvényében inkább fáziseltolódások variálják, bizonyítja a minapi eset, amikor is parlamenti döntésre volt szükség Szlovákiában a földrajzi nevek tankönyvi használatának dolgában. Üldözött, betiltott vagy korlátozott szavakról van szó, a hagyományos magyar település- és domborzati, folyó- stb. nevekről, melyeknek egyedül a nyelvtani törvényekre lenne szabad hallgatniuk, melyek használatát, íme, holmi szűkagyú társaság kívánja tulajdonképpen parancsuralmilag szabályozni. A dolog még megengedő formájában is botrányos. Hasonló vegzatúrának, megaláztatásnak a romániai magyarságot a harmincas és a nyolcvanas években ismételten alávetették zsarnoki urai, ami jelzi, a hisztériába átcsapó sovinizmus váltja ugyan ideológiai köntösét, de lényegét és eszközeit nem. Fegyvertára is ugyanaz az Ipoly és a Duna vagy a Maros, az Olt és a Szamos mentén.
Azonos ugyanis gyökere, és közös a nevezője: a mások rovására folyó terjeszkedés. Igazi önépítés helyett a másokat megillető életlehetőség mohó eltulajdonítása, rombolása és elnyomásának ,,erkölcse".
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
