Alighanem történelmivé válik 2009 januárjának 20. napja, a keddi nap, melyen Barack Obama, az Egyesült Államok 44. elnöke, az első afroamerikai származású amerikai államfő leteszi hivatali esküjét, bevonul a Fehér Ház ovális termébe, s megkezdi a világ vezető hatalmának irányítását, sőt — az amerikaiak reménye szerint —, átalakítását, megreformálását, a Bush-érából örökölt általános válságból való kivezetését.
A legfiatalabb amerikai elnök eddigi útja igazi diadalút volt, ki hitte volna, hogy eddig névtelen, ráadásul színes bőrű szenátor elnyerheti pártja, a Demokrata Párt elnökjelöltségét, s meggyőző fölénnyel utasítja maga mögé konzervatív ellenfelét, ki sokkal tapasztaltabb őnála, s ráadásul vietnami veterán, igazi háborús hős?! A csoda megtörtént, s Barack Obama mindent megnyert, a kérdés most annyi csupán: vajon megnyerte-e a tényleges hatalmat? Izgató kérdés, hiszen kevés amerikai elnökről lehet elmondani, hogy birtokolta volna a valós főhatalmat, s Amerikát gyökereiben tudta volna megváltoztatni. Talán három elnökről mondható el ez igazán: Abraham Lincolnról, F. D. Rooseveltről és John F. Kennedyről. Barack Obama hármuk közül Abraham Lincolnt választotta példaképül, a nagy elnököt, aki véres polgárháborúban kovácsolta egységbe a széthullni készülő szövetségi államot, s eltörölte a rabszolgaság intézményét, ami a magát kezdettől demokráciaként megfogalmazó USA igazi szégyenbélyege volt. Nem véletlen tehát, hogy az új elnök másik példaképe a kiváló polgárjogi harcos, Martin Luther King prédikátor, aki faji előítéletektől mentes Amerikát álmodott.
A rossz ómen az, hogy Barack Obama mindkét példaképe merénylet áldozata lett, jelezvén, hogy az ő idejükben két Amerika létezett, s nem mindig a demokrácia diadalmaskodott.
Barack Obamának óriási kihívásokkal kell szembenéznie beiktatása pillanatától. A Bush-adminisztrációtól két véres háborút örökölt meg, az irakit és az afganisztánit, melyeket — úgymond! — a terrorizmus ellen és szövetségesekkel karöltve vív Amerika, de a végső győzelem csekélyke reményével. A külpolitikában és katonapolitikában egyelőre eléggé járatlan Obamának döntenie kell arról, hogyan fejezheti be az Egyesült Államok e távoli hadszíntereken folyó, rendkívül költséges és komoly emberáldozatokat követelő háborúkat. Mert egyszer csak be kell fejeznie. Obama szerepe itt már világpolitikaivá válik, s ahogyan ma az amerikaiak reménykednek benne, úgy az egész emberiség rokonszenvvel tekint rá, s e fiatal és energikusnak tűnő politikustól azt várja, hogy a világ békéjét és nyugalmát szolgálja. Ma még ő a földkerekség ,,legerősebb embere", holnapra már nem biztos, hogy az marad, s Amerika kizárólagos világhatalmi pozíciója sincs immár kőbe vésve.
A másik óriási kihívás Obama számára az országából elindult és világszerte szétgyűrűző pénzügyi-gazdasági válság legyűrése, s ez a küzdelem legalább akkora államférfit követel, mint az első próbatétel kihívása.
Hinni szeretnénk mindkét lehetőségben.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
