Kiteregetett lepedők az Erzsébet parkban, sokasodó vonalkákkal, más grafikai elemekkel – a hófehér rongydarabokon sűrűsödnek a bejegyzések, ugyanis a Láthatatlan munka című installáció alkotói arra kérik az érdeklődőket, vonásaikkal jelezzék, naponta hány órát töltenek szükséges, de nehezen észrevehető munkával – és eme ismertetővel tegnap délután Sepsiszentgyörgyön megkezdődött a 9. pulzArt kortárs művészeti fesztivál.
A kk_kollektív (Horváth Mihály, Kali Ágnes, Kusztos Anna és Kusztos Júlia) alkotásáról Kispál Ágnes Evelin beszélt, mondván: a Láthatatlan munka „közösségi együttműködésen alapuló mű, mely a járókelők és a témájában érdekeltek együttműködése nélkül nem teljesedne ki”. A kezdeményezők az otthoni, láthatatlan munkával töltött órák számára kíváncsiak, a vállalkozó szellemű nézők már szerdán elkezdték összerajzolni a kiteregetett lepedőket, és ez a folyamat szombatig tart. A közös alkotás eredménye szombaton 11 órakor teljesedik ki, ekkor az összerajzolt lepedők közös kimosására hívják a vállalkozó szelleműeket az alkotók, remélve, hangsúlyozta Kispál Ágnes Evelin, „hogy a láthatatlan munkát láthatóvá teszi az ily módon formálódó közösség”.
Bemutatta továbbá a parkban látható másik két installációt, Marina Melenti és Rizmayer Péter műveit. Ezután a szomszédos, főtéri Art Gallery épületében a Baz/Art, vagyis az első alkalommal megszervezett kortárs képzőművészeti vásárt tekinthették meg, a tárlat kurátorai Baász Orsolya, Daczó Enikő és Szabó Lehel. Megnyitóbeszédében Kányádi Iréne megjegyezte: „az »art market« típusú tárlattal lehetőségünk nyílik rápillantani a helybeli képzőművészek munkáira, erre szükség is van ebben a városban, hiszen a közönséget be kell vonni a művészeti életbe, annak tudatában, hogy a képzőművészeti alkotások nem csak megtekinthetőek, hanem megvásárolhatóak is”. Mint fogalmazott, ezek olyan munkák, amelyek nem csak dekoratív részei lehetnek otthonunknak, hanem annál többet jelentenek, azokkal egy kreatív energiát vihetünk be lakásunkba. Szólt Daczó Enikő installációjáról is, amelynek kinti és benti csövei „összekötik a két életteret”, a galéria terét a külvilággal, kapcsolatot próbálva teremteni a képzőművészek és a „nem képzőművészek” között.