Rákosi Viktor (1860, Ukk – 1923, Budapest), akit a magyar irodalomtörténet elég mostohán félretett, igen sikeres és sokoldalú író volt, a humort és a komor hangot egyaránt megszólaltatta élete során. Én csupán egyik igen fontos regényét, az Elnémult harangokat olvastam, de az meg- és felrázó hatással volt rám.
Az 1903-ban megjelent regény Simándy Pál teológus diák történetét, áhított szerelmét és az egyre inkább románná vált falu történetét beszéli el, ahol a magyar főhatóságok nemtörődömsége lehetővé teszi a pópák összeesküvését. Figyelem: ekkor, a 20. század elején még a vadászgató magyar főuraknak hajtóként segédkező román parasztok egy örökkévaló kapcsolatrendszert sejtetnek, de az úri fölény egyrészről, az alázat látszata más részről vihar előtti csendet rejt. Mind e mögött Erdély jövője alakul.
Természetesen nem hiányozhat a történetből a fiatal lelkész szerelme sem, Bótay Anikótól remél szép családi jövőt, de a lány szülei másképpen döntenek. Ez az inkább keserves, mint boldog út az utrechti teológus holland kapcsolatának, Derrynek a viszonzatlan szerelmével és ezért a lány öngyilkosságával kezdődik. Otthoni szerelme, Anikó kikényszerített házassága után a román pópa, Todorescu leánya iránt felébredt szerelme sem kaphat zöld utat.
Az alázatosságot mímelő román pap egyik élete a látszat megőrzése, másfelől viszont gyülekezetét ébren tartó ügyködés a bukaresti megbízottjaival. Ez sejtetni engedi az egyre szervezettebb veszélyt Erdély jövőjét illetően.
„A pap húzta, szakadatlanul húzta... Homlokát elborította a verejték. És nem jött senki. A magyarok ott térdeltek a fatemplom körül és a román pap aranyos ruháját csókolgatták. Az öreg harang zokogott, a kisebbik harang sikoltozott... És nem jött senki... A pap erei kidagadtak, orrán megindult a vér. Tenyerén a húst véresre tépték a kötelek... És nem jött senki... (...) Oláhok, vigyétek a holttestet a házába. És lehajtott fővel ment (Zalathnay) Bod Péter ősi templomának utolsó papja után.”
A regény utolsó sorait idéztem. A garabói református pap hivatásának és szerelmének kettős tragédiája drámai jelenettel végződik.
Ne felejtsük! Még csak 1903-ban vagyunk a regény megírásakor, de az Erdély elvesztésének a közéletben még nem látható jövője a pópa megalázkodását, mint (leplező) magatartást megjelenítő viselkedést, megnyugtatónak és örökérvényűnek látja.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
