Sok ember életében eljön egy olyan pillanat, amikor megáll vagy akár megtorpan, és szembetalálja magát a kérdéssel: „Mi az életem értelme?” Tragédia vagy betegségek ráznak fel mindennapi mókuskerekünkből, felkapjuk fejünket, hogy „most mi van?”, „miért van?”, „hogyan tovább?”
De nem kell feltétlenül veszteségnek érnie ahhoz, hogy megtorpanjunk. Lehet, hogy elérkeztünk életünk egy olyan fejlődésbeli állomásához, ahol már másnak a meglevő válaszaiban nem találjuk meg önmagunkat, nem elégít ki a mások által kínált variánsok egyike sem, és ekkor keressük a saját magunk igazságát.
És mivel ez a kérdés számtalanszor, számtalan ember szájából elhangzott, sokan elmerengtek rajta, sokan próbáltak választ adni rá, sőt, néhányan állították/állítják, hogy övék a „tuti” válasz. Filozófiák, vallási dogmák, különböző irányzatok saját meggyőződéseiket kínálják az ember felé, mondván, ez az igazi válasz.
A kérdés megválaszolását nehezíti, hogy maga a kérdés tartalma sem egyértelmű fogalomként értelmezhető. Mi az „értelem”? Mi ad „értelmet”? Talán az, hogy valami fontos nekem, illetve hasznos nekem vagy másnak? Mi a célom? Mi a feladatom? Mi a vágyam? Mi az „érték”?
Ha sokat töprengünk rajta, egyszer csak felismerjük, hogy az élet értelme nem kívülről érkező válasz, nem más ember, filozófia vagy tan a megmondója, nem a karrier, nem a család, nem a társadalmi elvárások teljesítése adja – vagy sem – az életem értékét, értelmét.
Megértettem, hogy ennek a kérdésnek a megválaszolása a saját magam feladata. Az életem, a boldogságom, a boldogulásom nem kívülről jövő tényezők, hanem mindez bennem rejlik.
Egyik kedvenc idézetem: „Ha nem haladok befelé, kívül rekedek.” (Neale Donald Walsch Beszélgetések Istennel című könyvéből) Javasolnám mindenkinek, hogy merjen szembenézni önmagával, ismerje meg, fedezze fel magát, mint ahogy az ókori híres delphoi jósda jelmondata is szól: „Ismerd meg önmagadat!” Az önismeret egy útjelző lehet vágyott életünk kialakítása felé.
A „haladni befelé” ugyanezt jelenti, hogy – ha már ismerjük belső lényünket – önazonosan működjünk, merjünk saját életünk aktív és felelős irányítójaként értelmes életet élni. Ahelyett, hogy külső körülmények, tényezők „áldozatai” lennénk, vagy a felszínen – „kívül” – élnénk felületes életet, vegyük a bátorságot ahhoz, hogy bevonódunk saját életünk történéseibe.
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó
