Táplálékot vesz magához — fogalmazott a maga veretes stÃlusában a régi magyar ember. Már a kifejezés is megfontoltságot, nyugalmat sugall, ellentétben a most használatos eszik, zabál, csipked, nassol szavainkkal.
Hogyan is volt ez valamikor még a szegényebb családoknál is?
ElÅ‘ször mindenki kezet mosott, a terÃtett asztalhoz a családfÅ‘, az öregek ültek le elÅ‘ször, aztán a fiatalabbja. Rövid ima következett, ami éppen arra volt jó, hogy ráhangolódjanak az étkezésre, ha csak pár percre is, de kikapcsolják a napi gondokat.
Minderre persze ma már nincs idÅ‘. Ahol még létezik a családi ebéd, az szakaszokban zajlik, ki hogy érkezik, úgy eszik. Ha mégis együtt ülnek le, és nem vita közben zajlik az étkezés, akkor mindenki beletemetkezik egy újságba, és elgondolkodva, automatikusan tömi magába az ételt. Máshol bömböl a rádió, a tévé, és a háziasszony, ha még vette a fáradságot, hogy Ãzleteset, táplálót fÅ‘zzön, lehangoltan dönti el, hogy ezt nem érdemes, mert senki sem figyel a fÅ‘ztjére.
Ez eddig még a jobbik változat, mert van, aki nem is ebédel, csak bekap valamit futtában, vagy egész nap nassol valami csipszet, édességet, aztán csodálkozik, hogy nincs energiája, telÃtettnek érzi magát, vagy éppen idegesnek.
Nézem az állomási büfé pultjára könyökölő öregasszonyt, ahogy komótosan kanalazza az ételt, meg-megforgatva tányérjában minden falatot. A körülmény modern, de a mozdulat, a ráfigyelés a régi.
Eszembe jut aztán az a nagymama, aki minden nagyszünetben elhozza a tÃzórait az unokájának — pedig az iskolában is adnak —, s mosolyogva, simogató tekintettel nézi, amint eszik. A gyerek is visszamosolyog két harapás közt, és összekapcsolja Å‘ket egy valamilyen varázslatos hangulat, amelytÅ‘l még az is jobban érzi magát, aki nézi Å‘ket.
Az evés szokványos, egyszerű művelet, nincs különösebb jelentősége — legyint a racionális énem, de az irracionális tiltakozik.
Miközben valami fontos célt hajszolunk — mondja —, elszalasztjuk a percet, fellazulnak családi kapcsolataink, eltávolodnak tÅ‘lünk gyerekeink. Nem örülünk az ételek Ãzének, illatának, nincs egy nyugodt percünk, nem szánunk idÅ‘t magunkra.
A helyes étkezés befolyásolja testi-lelki állapotunkat, igen, errÅ‘l már sokan és sokat Ãrtak — érvel az értelem.
Igen ám, de ezt nem mindenféle diétával, hanem nyugodt, oldott hangulatú táplálkozással tudjuk elérni — replikázik az érzés, az ösztönös ráérzés. A megfoghatatlan.
Hát jó étvágyat és jó étket testnek, léleknek egyaránt!
Önnek is fontos, hogy megbÃzható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? SzÃvesen olvas a háromszéki művelÅ‘dési életrÅ‘l, új könyvekrÅ‘l, szÃnházi elÅ‘adásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kÃnáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
