Immár második éve, hogy Deák Magdolna iskolaigazgató és Deák Ferenc magyartanár kezdeményezésére a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképzőben október 9-én megemlékeznek a hazai holokauszt áldozatairól, hiszen 1941-ben Romániában ezen a napon kezdték deportálni a bukovinai zsidó lakosságot.
Hétfőn emléknapot szerveztek, és diákközösségük egy csoportja rendhagyó eseményen vett részt. Idén a két XI. osztály előzetes felkészülés után együtt látogatta meg a helyi zsidó temetőt. Ezt megelőzően a zsidó rituális hagyományokról és az ünnepi előkészületekről beszélgettek, s a Deák tanár házaspár által otthon elkészített jellegzetes zsidó ételkülönlegességet, a flódnit is megkóstolták.
Az 1944-es deportálások előtt 68 zsidó élt Kézdivásárhelyen. Háromszéken a legjelentősebb zsidó közösség Sepsiszentgyörgyön volt, továbbá Kommandón és Kovásznán, de kisebb településeken is éltek zsidó családok, akik főleg kereskedők, iparosok, értelmiségiek voltak. A sepsiszentgyörgyi gyűjtőtáborban 950 zsidót gyűjtöttek össze, őket Szászrégenbe vitték, majd onnan Auschwitzba. Közülük nagyon kevesen élték túl a holokausztot.
A beszélgetések után a tanulók felkeresték az egykori fás vállalat mögötti kis völgyben található, 1940 októberéig használt zsidó temetőt mint utolsó szemtanú helyszínt. A sírokon az izraelita hitközösség tagjai kétnyelvű feliratokkal jelölték identitásukat. A Dávid-csillag még egy bizakodó reményforrásként vésetett az obeliszkszerű sírkövekre. Orvos, gyógyszerész és színész is nyugszik e kis szigeten. „Ők elkerülték az elhurcoltatás béklyóját, de az utódaik már nem. Itt éltek, emlékezzünk ismeretlenül az utódok nélkül árválkodó csendes kövekre” – mondotta Deák Ferenc magyartanár, programfelelős.
