Az élet színpadán mindenki eljátssza saját történetét, több-kevesebb drámával, tragédiával, illetve humorral, jó kedvvel. Hogy mitől függ szerepeink minősége? Tőlünk, hiszen a rendező is magunk vagyunk ebben az élet című előadásban.
Mindenki igyekszik az egyéni szerepek függvényében jól teljesíteni, jól alakítani. Ez így van rendjén. Mégis: azok a dolgok, amiket a társadalomban elfoglalt helyünkből adódó kötelességként, feladatok teljesítéseként teszünk meg, mind kifelé történő tettek. Ugyanis a család, a munkahely, karrier mind „elintézendő” feladatokat jelentenek és természetes részei mindennapjainknak. Ahhoz, hogy jól vagy legalábbis kielégítően teljesítsük a szerepeink által diktált tempót, álarcot viselünk – hiszen nem szeretnénk, hogy minden gondolatunkat vagy érzésünket lássák. Ezen álarcokat annak függvényében cserélgetjük, hogy éppen milyen körülmények között vagyunk. (Pl. bármilyen dühös vagy egy családi konfliktus miatt, biztosan nem fogsz ráförmedni a főnöködre, hanem szépen előveszed legkedvesebb álarcodat, és úgy húzod végig a munkanapot.)
A kérdés az, hogy mi van az álarcod mögött, a színfal mögött? Ha éppen nem „szerepelsz”, akkor ki vagy valójában? Ki az életed rendezője – te alakítod az életed eseményeit, vagy bábuként rángatnak mások ide-oda? Véletlenszerűen vagy tudatosan irányítod az életedet? Felelősséget vállalsz életedért vagy kifogásokat keresel? Mersz egyáltalán a felszín alá nézni?
Mert ha tudod, mi van mélyen legbelül, a lelkedben, akkor a külsőségek forgataga, a színpad fénye nem fog elvakítani. Ha tudod, hogy a belső értékek, az erények „gyűjtögetése” tesz igazán gazdaggá, akkor az minden tettedben megnyilvánul. Ha a lelked tele van szépséggel, szeretettel, akkor mindennapjaid tetteiben ez benne van, ezt sugárzod ki magadból. Ha van bátorságod a külvilág zajától elfordulni, és megismerni valódi önmagad, akkor tudni fogod, hogy „ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg).
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó
