Nem ez a gond, hanem az, hogy az erdélyi magyar sorstalanság kiváló írója, Wass Albert nemhogy nem kapta meg e rangos elismerést, de mindmáig, többszöri kérés ellenére, a magyar állampolgárságát sem adták vissza. A Kard és kasza, Mire a fák megnőnek, Adjátok vissza a hegyeimet és még számtalan, erdélyi témájú könyv szerzője úgy halt meg, hogy sosem láthatta viszont szeretett hazáját, Erdélyt. Ráadásul egyik legnagyobb nemzeti elkötelezettségű írónkra rásütik a háborús bűnös bélyeget, és jogilag egy sorba taszítják a tömeggyilkosokkal, az emberi szenvedés, a gyász, a legváltozatosabb megaláztatások bajnokaival.

,,Nincs oly erő, mely útjába állhatna hótiszta szavaknak, és ne engedné, hogy kezet nyújtson, ha kell, magyar a magyarnak" — vallotta Wass Albert következetesen élete során.

Aki a leghivatottabb védőügyvédje kellene hogy legyen — a magyar kormány —, pont ezt a hitvallást akarja minden eszközzel elfeledtetni. Sajnos, a nemzetet összefűző szálakat szétszaggató, a szellemi és lelki szolidaritást sárba tipró, a Kárpát-medencei magyarságot sorstalanságra ítélő jelenlegi politikum nem fog kiállni Erdély halálában is üldözött írója mellett.

Második Trianonuk, a decemberi fekete vasárnap végleg meggyőzött, hogy a hatalom megszerzése és megtartása a legsötétebb embertelenségre is képes ragadtatni annak haszonélvezőit.

Szabó Dezső aggódó kijelentése — ,,Minden magyar felelős minden magyarért" — ma a lehető legidőszerűbb az összmagyarság, illetve az erdélyi magyarok és politikusaik számára. Súlyos, helyrehozhatatlan bűn lenne, ha a hatalmi harcok, egyéni, illetve pártérdekek miatt eljátszanánk történelmi lehetőségeinket: Erdély kulturális és gazdasági feltámadását, valamint a sorstalan magyar nemzet lelki egyesülését.

Az Erdélyi Magyar Ifjak szervezésében októberben megtartott Wass Albert-megemlékezések bizonyították, hogy a civil társadalom képviselői, a nemzeti értékek iránt elkötelezett ifjúsági szervezetek egyértelműen állást foglalnak a kifosztott, megtagadott Kárpát-medencei magyarság mellett. Olyan erőt képviselnek, amire nagyon találó az író egyik verssora: ,,A víz szalad, a kő marad." A Czegei Alapítvány vezetője, Bartha József holtmarosi református lelkész által tolmácsolt Wass Albert-sorokat nekünk, erdélyi magyaroknak mint hitvallást érdemes volna megjegyeznünk: ,,Szeressétek egymást, magyarok. Szűnjenek meg az ellentétek. Legyen végre közös a célkitűzés, hogy becsületes, a közösség érdekeit képviselő vezetőket válasszunk. A jót hozzuk ki egymásból, és ne a rosszat. Ne féljetek, magyarok."

Mi, a Jövőlesők bízunk abban, hogy az író álma, a nagy négyes — igazság, szépség, jóság, szeretet —, aminek életét szentelte, rövidesen megvalósul, és ő végre elnyeri méltó helyét a nemzet nagyjainak panteonjában.

A marosvécsi Helikon-asztal melletti Wass Albert-sír a megmaradás szimbóluma marad, még akkor is, ha most már örökös lakóját a törvény erejével üldözik, akkor is, amikor az idegen erőkkel együttműködő, magyarul beszélő magyargyűlölők a nemzet, az erdélyi magyarság szétverésén munkálkodnak, amikor megtagadják a múltat, amikor idegen lelkiség kap dicshimnuszt, amikor a magyarság hiteles képviselőinek nem jár szobor, mert sokat próbált nemzedékünkben töretlenül megmaradt az ősi hitvallás: ,,Magyarnak lenni nem faji kérdés, hanem erkölcsi magatartás."

ZSIGMOND SÁNDOR, Sepsikőröspatak