Mostanság egyszerre két háborúban is „gyönyörködhetünk”, s hogy a palesztin Hamász terrorszervezet megtámadta Izraelt, már egy kissé elterelődött a figyelem a másikról, az ukrajnairól.

Josep Borrell kül- és biztonságpolitikáért felelős uniós biztos megmondta, hogy Izraelnek joga van védekezni, de be kell tartania a nemzetközi jogot. Ez elméletben minden háborúzó félre érvényes, és mindegyik magasról fütyül rá, mert úgy gondolja, hogy a cél szentesíti az eszközt. A katonáknak az a feladatuk, hogy harcoljanak, és az ő életük – úgy látom – nem sokat számít. Az államférfiak, diplomaták és politikusok úgy tesznek, mintha teljesen természetes lenne, hogy a katonák meghalnak, pedig legtöbbjük nem is akar hősi halott lenni, és sokukat csak kényszerítik harcba menni.

Mindenik harcoló fél azzal irtja a másikat, amije van. A jól felfegyverzett hadseregek modern fegyverekkel harcolnak, és a harcoknak sokszor esnek áldozatul civilek is, amit járulékos veszteségnek tekintenek. A terrorista szervezetek leginkább használt fegyverei az öngyilkos merénylők, és azok legtöbbször a civil lakosságot támadják, ami „inkorrekt” gesztusnak számít. De hát szegény terrorista azzal harcol, amije van, vízzel főz és bosszút forral.

A híres hadvezér, Montecuccoli (1609–1680) azt mondta, hogy a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. De aztán azt a változatot is hallottuk, hogy pénz, paripa és fegyver szükséges hozzá.

Az ukrán elnök, Zelenszkij sorra látogatta mindazokat az országokat, ahonnan a háborúhoz szükséges pénzt (no meg jól felfegyverzett vasparipát) kapott. Így hozzánk is elérkezett. És mi minden támogatást megígértünk. Az igaz, hogy ezeket a katonai dolgokat titokban kell tartani. De azt nyíltan megígértük, hogy kétmillió tonna gabona helyett négymilliót engedünk át. (Csak az a kérdés, hogy vajon abból mennyi marad a nyakunkon.) A fegyverszállításokkal kapcsolatban már korábbi külügyminiszterünk, Bogdan Aurescu is titkolózott, amikor a BBC brit hírszolgáltató riportere rákérdezett, hogy szállítunk-e ilyesmit Ukrajnának. A külügyminiszter azt válaszolta, hogy erre nem válaszol, mert ez a román kormány politikája.

Most, hogy ide jött az ukrán elnök, sokan abban reménykedtek, hogy mivel azok az országok, amelyek segítik Ukrajnát, dicsekednek is azzal, hogy milyen fegyvereket adnak, Iohannis is előáll az általunk nyújtott segítségről valami leltárszerűséggel, de az ugyebár katonai titok, mint ahogy az én katonaságom alatt még azt is hét pecsét alatt őrizték, hogy hányas bakancsot viselek.

Állítólag felvetődött a nemzeti kisebbségek jogainak kérdése is, de abból csak annyi konkrétumot tudtunk meg, hogy azt is megoldják az ukránok. Eddig is állandóan olyan jól oldották meg, hogy egyre rosszabb lett a helyzet, egyetlen pozitív fejlemény csak az volt, hogy a diszkriminatív tanügyi törvény alkalmazását egy évvel elhalasztják. Csak legyen vége a háborúnak, majd háborítatlanul be tudják vezetni a diszkriminatív törvényeket az unió sűrű bólogatása közepette, és akkor Ukrajnát is fel fogják venni az unióba.

Bátor ember ez a Zelenszkij, aki egyáltalán nem fél Putyintól, de úgy néz ki, Diana Șoșoacătól, a harcos amazontól igen. Mint a neve – Diana – is jelezi, hogy ő a vadászat istennője, és úgy néz ki, le akarta vadászni az ukrán elnököt. A parlament folyosóin kifüggesztett fegyverével, egy Nagy-Románia-térképpel vonult fel, és azt kérte, hogy Ukrajna „adja vissza nekünk az ellopott területeket”. Azt is felvetette, hogy Ukrajna csúfot űzött mindabból, amit a románok jelentenek Ukrajnában, és így tovább.

A parlamenti képviselők nagy része (és lehet, Zelenszkij is) Șoșoacă asszonyság másik fegyverétől, a szájától félt, és végül – úgy néz ki – az ingyencirkusz elkerüléséért nem szólalt fel Zelenszkij a román parlamentben.

A moldovai nyelvvel kapcsolatban, amelynek létezését Ukrajna elismeri (de mi erősen tagadjuk), azt mondta Zelenszkij: annak elismerése, hogy ilyen nyelv nem létezik, nem probléma, mert az ukrán kormány rögtön össze tud gyűlni, és meg tudják hozni ezt a határozatot. (Mintha ezt már korábban is megígérték volna.) De hát ugyebár háborús helyzetben minden előfordulhat, még az is, hogy az ukránoknak nem lesz idejük ilyen kicsi, kisebbségi apróságokkal foglalkozni.

Borítókép: Facebook / Klaus Iohannis