Reneszánszát éli néhány éve immár a mesemondás, a mesekultúra, és egyre gyarapszik azon területek száma, ahol az élőszavas mesemondást alkalmazzák, a különböző irányzatoknak pedig Erdélyben is vannak képviselői. Október 20–21-én Kisbacon lesz az otthona a második Erdélyi Népmesemondó Találkozónak, mely szakemberek, pedagógusok és érdeklődők számára nyújt betekintést az újjáéledt mesemondás hagyományába.
Az élőszavas mesemondás hagyományának népszerűsítését felvállaló Szóperencia Egyesület a Benedek Elek Emlékház, valamint a Világszárnya Magyar Népmesemondó Szövetség közreműködésével szervezi meg az idei találkozót a kisbaconi kultúrotthonban, ahol a nagyközönséggel egy családi mesedélutánon osztják meg történeteiket a meghívott előadók. A második napra időzített szakmai találkozó témái között találjuk a népmeséket, illetve Benedek Elek hagyatékát a mese reneszánsza tükrében, de szó lesz az újjászületett népmese-adaptációkról, és Agócs Gergely néprajzkutató vezetésével műhelymunkára is sor kerül.
A rendezvényt kezdeményező Bedőházi Beáta mesemondó, mesepedagógus, a Szóperencia Egyesület alapítója lapunknak elmondta: arra törekszenek, hogy évente megteremtsék annak a lehetőségét, hogy a mesét különböző területeken alkalmazók találkozzanak, beszélgessenek, egymástól inspirálódjanak, „legyen információáramlás az élőszavas mesemondók között”. A szakmai nap célja, hogy a résztvevők betekintést nyerjenek az újjáéledt mesemondás hagyományába elismert magyarországi kollégák és tanítók, illetve a még élő, hagyományos mesemondó mesterek előadásai révén. Utóbbiakat moldvai csángó asszonyok, Csobán Magdolna, Dobos Rózsa és Lajos Katalin, illetve az ördöngősfüzesi Hideg Anna néni képviseli a kisbaconi találkozón.
„Ők még a hagyományos közegben hallgatták annak idején a meséket” – jegyezte meg Bedőházi Beáta. Rámutatott, ma már nem adottak azok az alkalmak, melyek régen megteremtették a mesélés lehetőségét, már nincsenek kalákák, közös munkák, nem mennek a favágók fel az erdőbe hat héten át dolgozni. „Ma már csak úgy tudunk mesélni, ha új alkalmakat keresünk” – fűzte hozzá. Ugyanakkor úgy véli, az emberek ráébredtek a mesemondás hasznára, keresik bennük azokat az egyetemes dolgokat, amelyeket mindenki ért, részben ezzel magyarázható, hogy ismét népszerűvé vált az élőszavas mesemondás. „A népmesék jó alkalmat szolgáltatnak az anyanyelvápolásra, a gyermekek szempontjából pedig azért is hasznos az élőszavas mesemondás, mert láthatatlan világokba lehet általuk beérkezni” – vélekedett, s hangsúlyozta: az élőszavas mesemondás igen fontos hozadéka az is, hogy közösségeket épít.
És hogy miért éppen Kisbaconra esett a választás a rendezvény helyszíneként? Bedőházi Beáta szerint azért, mert Benedek Elek gyermekkorában dadájától élőszavas mesemondást hallgatott, majd Gyulai Pálékkal maga is gyűjtőként kezdte, meséit pedig átdolgozta. Generációk nőttek fel a meséin, ezért tartják fontosnak, hogy jól meghatározott helye legyen a magyar mesekultúrában.
Az ismét népszerűvé vált mesemondás kapcsán Bedőházi Beáta elmondta, ennek nyomán nagyon sok irányzat jött létre az utóbbi két évtizedben, és sok területen alkalmazzák, így például a mesepedagógia, meseterápia, mesepszichológia vagy művészetterápia terén.
