Az ősszel beköszöntő szűkösség ugyanis egyáltalán nem újdonság, az elmúlt évtizedekben nem volt még olyan e kies országban, hogy az egészségügy működésére előirányzott pénz elég lett volna, ha szilveszterig nem, de legalább Mikulásig. Mindig toldozni-foldozni kellett, büdzsékiegészítéssel annyit odadobni még, hogy az év végéig a kórházak (és nem csak) kihúzzák valahogy. Nem mellékesen, ezek a pénzek legtöbbször tűzoltásra alkalmasak, elhárítják a legsúlyosabb bajokat, a lélegzetvételnyi szünet után pedig marad minden a régiben. Természetesen a mindenkori kormányok részéről érkeznek a kötelező nyugtatgató szavak (lesz pénz, nem kell félni), illetve a mélyreformról, rendszerszintű megújulásról szóló rege, hogy aztán ismételten kiderüljön: nem félni kell, hanem rettegni, a változás, a csoda pedig ismét elmarad.

Hogyan és miért is lenne kivétel az idei ősz, ráadásul egy olyan évben, mely már a kezdetén meredeknek ígérkezett, majd be is igazolódtak a borúlátó jóslatok. Amint az a múlt héten kiderült, a kórházak kimondottan ramatyul állnak pénzügyileg, a fogyóanyag- és energiaköltségeik folyamatosan nőnek, s ezzel együtt adósságaik, elmaradásaik is. A helyzet olyannyira nem rózsás, hogy már a gyógyszergyártók is vészharangot kongatnak: a kórházak lassan nem képesek még a krónikus betegek kezeléséhez szükséges gyógyszereket sem megvásárolni. Mindeközben a kormány és az egészségbiztosító éppen holtpontra jutott a kórházak finanszírozása kapcsán, azon vitatkoznak, hogy ki a hibás a patthelyzetért, és az egymásra mutogatás miatt nyilván tovább késik a pénzügyi mentőöv. „Hab a tortán”, hogy a szokásos nyár végi, ősz eleji általános állami költségvetés-kiegészítés is alaposan megcsúszott, azaz egyelőre még a korábbi években alkalmazott tűzoltás sem történik meg. És hogy a kép teljes legyen, a rossz vicc sem maradhat el: menetrendszerűen érkezik Marcel Ciolacu miniszterelnök, aki mindent szorgosan tagad, szó sincs patthelyzetről, a kórházaknak volt és lesz pénzük bérekre és gyógyszerekre, a kormány már intézkedett, sínen a pénzügyek, ne mind ijesztgessék az embereket.

Derék dolog a kormányfőtől, hogy ismét felvette a kesztyűt, elejébe megy a viharnak, amint az is biztos, hogy végül a pénzügyeket is (átmenetileg) rendezik valahogy, de ez nem változtat a tényen, miszerint az egész rendszer beteg, és hosszú ideje nem képesek azt talpra állítani. Három évtizede kényszerítenek a pengeélen, szakadék szélén való táncra, aminek a legnagyobb vesztesei az egyszerű polgárok, akikért elviekben az egész történik, és akik évek hosszú során át még fizetnek is érte.

Borítókép: A Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház. Fotó: Albert Levente