Derzsi-Ráduly Kázmér úgy véli, a Baróti Szabó Dávid Középiskolának két jelentős feladatot kell teljesítenie az elkövetkezőkben. El kell érniük, hogy minden tanulni kívánó erdővidéki diák őket válassza tanulmányai helyszínéül. Ha valaki egyházi, művészeti vagy sportlíceumban folytatná a tanulást, menjen, kövesse álmait, de más mindenki maradjon, mert eredményt elérni Baróton is lehet. Megmaradásuk és fejlődésük érdekében tenniük kell azért is, hogy a tájegységen kívül élők számára is valós megoldást jelentsen az erdővidéki középiskola. A jó és elkötelezett tanári kar mellett ehhez viszont bentlakásra is szükség lesz – nyilatkozta a tanintézmény igazgatója.
– Az elmúlt évek, sőt, a közelebbi időszak is meglehetősen mozgalmas volt, hiszen sztrájkkal ért véget a legutóbbi tanév. Miként értékeli a Baróti Szabó Dávid Középiskola teljesítményét?
– A végére nem hiányzott a sztrájk, befolyásolta is a dolgok kimenetelét valamelyest, de azért elfogadhatónak mondanám eredményeinket. Amikor így értékelem a tanévet, nem csak a kimondott záróvizsga-mutatókra gondolok, hanem minden tevékenységünkre. Technológiai líceumként nem csak az elméleti osztályokkal, hanem a szakvonallal is foglalkoznunk kell, számukra is sokoldalú oktatást és tevékenységet kell nyújtanunk. Eredményesnek tudom mondani az Erasmus-programban való részvételünket, aminek köszönhetően a Nyíregyházi Egyetem Eötvös József Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziummal közösen környezettudatos nevelésre neveljük kilencedikes és tizedikes diákjainkat. Továbbra is fut a ROSE-projektünk (Romanian Secondary Education), amivel a végzősök számára nyújtunk segítséget az érettségi tantárgyakból. Próbálunk hangsúlyt fektetni a román nyelv gyakorlására, mert abból vannak nagy gondjaink. Nem iskolai környezetben, nem megszokott módszerekkel, hanem Középajtán a halastónál szerveztünk tábort ennek érdekében. Elégedett vagyok a diáktanács sokszínű tevékenységével, és azzal is, hogy nagyon szoros kapcsolatot tudtak kialakítani különböző civil szervezetekkel, melyek programjaiba bekapcsolódtak.
Haladni lehet románból is
– A vizsgaeredményekkel is ilyen elégedett?
– Ami a vizsgákat illeti, vegyes érzéseim vannak, hiszen mindig lehetnének jobbak – és ez Baróton még inkább igaz. De nem csak rajtunk múlik, miként szerepelnek a megmérettetéseken tanulóink! Úgy érzem, elsősorban az érettségire való felkészülésben a mentalitáson kellene változtatni. Nem titok, a legnagyobb sikertelenségünk mindig a román érettségin szokott lenni. De ez nem is fog változni addig, amíg a román nyelvhez és annak a tanulásához való hozzáállás nem változik. Amíg ellenállás van magával a tantárggyal és annak a tanulásával kapcsolatosan, addig nehéz eredményeket elérni. Ugyanakkor látszik, hogy vért izzadva sokszor, de mindenkinél tetten érhető, jól kivehetően haladnak e tekintetben is. Nem én mondom, hanem a számok: a kilencedikbe való bejutási jegyeik kisebbek, mint a tizenkettedik osztály végén elért eredményeik.
– Kérem, ismertesse kicsit részletesebben az érettségi eredményeit.
– Az évfolyamon három osztály volt. Azokból kettő elméleti osztály – társadalom-, valamint természettudomány szakkal –, a szaklíceumi osztályunk pedig a környezetvédelmi volt. Az ötvenöt diákból 48 iratkozott vizsgára, 47-en jelentek meg, és huszonhatan érettségiztek sikeresen. Az elmúlt évek diákjaiból tizennégyen álltak vizsgára, hárman szerepeltek jól. Az átmenési arány lehetne jobb is: öten mindenből elérték bár az ötöst, de a hatos általánost már nem, sajnos, olyan is volt, aki 5,95-tel nem ment át… A legtöbb gondot a román vizsga jelentette, a sikertelenül vizsgázók döntő többsége azon vagy azon is elbukott.
Ötven diák hiányzik
– Az idén hány osztály indult és milyen szakokkal?
– Megmaradt a három líceumi osztály, mellette két szakiskolai, télen pedig esti tagozaton egy tizenegyedik osztály kezdte el tanulmányait. A négy évfolyam nappali tagozatán összesen 370 diákunk van. Az idei év érdekessége: míg eddig a reál osztályokba iratkoztak kevesebben – azokat inkább a sikerorientált, nagyon haladni akarók választották –, most itt többen vannak, a technológiai líceumi osztályba jelentkeztek viszont jóval kevesebben, a környezetvédelmi technikus szakon alig tizenkét diákunk van. Az is érdekes, hogy a szakiskolásokat nem kellett „lasszóval vadászni”, szép számban jelentkeztek az állattenyésztési, szállodai munkásképző és autószerelői osztályunkba. Sajnálatos viszont, hogy a faipari és textilipari képzésünk nem népszerű már.
– Az elmúlt években többször is elhangzott, nem mindegyik nyolcadikot végzett erdővidéki diák folytatja tanulmányait a baróti középiskolában: Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, de még Kolozsvár is versenytársat jelent. Készült felmérés, hányan mennek el, illetve vizsgálták, miért mennek el?
– Részben tudjuk, mert az első körös iratkozásnál hozzánk kerülnek a jelentkezési lapok, mi vezetjük be őket a rendszerbe, az opciós kódok szerint pedig látszik, ki hova szeretne menni. Nyilván, nem mindenki oda jut be, ahova szeretne, ezért teljesen pontos adataink nincsenek. Én olyan negyven-ötvenre teszem azok számát, akik máshol folytatják tanulmányaikat. Hogy egy részük elment, érthető, mert nálunk nincs sem művészeti, sem sport-, de még egyházi osztály sem. Másik része úgy véli, a Székely Mikó, a Mikes Kelemen vagy akár a Nagy Mózes jobb hírnévnek örvend, ott biztosan jobb oktatásban, nevelésben részesül. Egyértelmű, hogy ez fájó pont számunkra, hiszen általában a legjobbak közül kerülnek ki ők. Ha maradnának, sokkal jobbak lennének statisztikáink is: többeknek sikerülne az érettségije, többeknek lenne nagyobb az átmenő jegye. Hogy tényleg annyival jobbak-e máshol az iskolák, mindenki döntse el maga, én csak azt mondhatom: aki tanulni akar, az nálunk is tud, mert van kitől. Jól példázza ezt az is, hogy minden évben akad olyan diákunk, aki akár reál, akár humán szakos tantárgyból remekül szerepel a versenyeken.
– Tavalyi beszélgetésünk alkalmával említette, tenni szeretnének annak érdekében, hogy Brassó és Hargita megyei diákokat vonzzanak Barótra. Sikerült valamelyest előrelépniük ebben a kérdésben?
– Jelenleg is akad néhány olyan diák, aki Málnásról, Bükszádról vagy éppen Sepsiszentgyörgyről érkezett, de meggyőződésem, lehetnének sokkal többen is. Lehetnének, ha lenne, hol lakniuk, azaz lenne bentlakásunk. Ha az illetékesekkel beszélgetünk, mindig elmondjuk, kell nekünk egy bentlakás, de itt meg is reked a dolog. Évek óta ígérik, hamarosan elkészül a középiskola új épülete, ahova mi átköltözhetünk, helyünkbe pedig jöhetnek az általános iskola jelenleg a város több pontján szétszórt osztályai. A város tulajdonában levő Petőfi utcai épület és a katolikus egyház tulajdonában levő diákdombi ingatlan is hosszú ideig bentlakás volt, nem lenne olyan nagy dolog át-, illetve visszaalakítani annak. Tényleg nagyon kellene, mert minden évben akad jó néhány érdeklődő, aki azt kérdezi, tudjuk-e fogadni a gyerekét, illetve bentlakást tudunk-e adni. Ha tudnánk, nem csak érdeklődő lenne, ez egészen biztos.
Elkötelezett tanáraink vannak
– A tanárok számára vonzó-e a Baróti Szabó Dávidban tanítani?
– Általában véve sikerül minden gondunkat megoldani, szóval, a szó szoros értelmében tanárhiánnyal nem küszködünk, de néha bizony nehéz. Volt, hogy egy kolléga év közben lebetegedett, jól képzett kémikusok pedig nem hemzsegnek Baróton. Matematika szakos tanáraink közül volt, aki nyugdíjba ment, volt, aki más városba költözött. Román szakos tanárunk, Nagy Ildikó nagyon fiatalon hunyt el három éve, méltóképpen azóta sem tudtuk pótolni. Idén tudtuk volna, mert lett volna, aki áthelyezéssel jön, de egy Brassó megyei tanár elfoglalta a címzetes állást, majd kérte áthelyezését… Szerencsénk van azzal, hogy környékbeli általános iskolák tanárai átérezték a helyzetet, összefogtak, és közösen segítik a középiskolát, hogy gyerekeink ne érezzék a hiányt. Ketten szülési szabadságon vannak – egészséget kívánunk nekik és a babáknak, visszavárjuk őket! –, ideiglenesen bár, de pótolni kell őket is. Mindezen nehézségeket figyelembe véve nem túlzok, ha azt mondom, kialakulóban van egy zömében fiatal, jól képzett, dolgozni tudó és akaró lokálpatrióta tanári testület, ami derűlátásra ad okot a jövőre nézve.
– Ha már a jövőt említi: milyennek látja középtávon?
– Elsősorban örvendek, hogy lekerült napirendről a Baróti Szabó Dávid Középiskola és a Gaál Mózes Általános Iskola összevonásának terve – egyetlen intézményünket sem adhatjuk fel önkéntesen. Annak is örvendek, hogy bár évről évre késik az új iskolaépület átadása, azért csak közelebb kerülünk ahhoz az időponthoz, amikor átköltözhetünk a modern és jól felszerelt épületbe, illetve hogy az magával hozza több, jelenleg az általános iskola által használt ingatlan felszabadulását. Mert ismét mondom: ha a gyereklétszámot növelni akarjuk, új lehetőségeket kell nyitnunk ahhoz, hogy a Barót úgy ötven kilométeres körzetében lakó iskolásokat is meg tudjuk szólítani. Ahhoz pedig bentlakás kell! Az pedig nem csak az iskolának lenne jó, hanem a városnak is: köztük biztosan lesz több is, aki majd itt akar letelepedni és családot alapítani. Az iskola mai gyarapítása holnapra a város gyarapításával fog együtt járni, az pedig mindannyiunk érdeke.
