Jó lenne, ha ez a szélsőségesek elszigetelésére szolgáló „egészségügyi kordon” lenne, ahogy Kelemen Hunor kérte a múlt héten, de sajnos nem így van, pár nap után már gyengeséggel vagy cinkossággal vádolta az államot és annak képviselőit. Mindkettő igaznak látszik, hiszen senki nem mer vagy akar szembeszállni a bősz nemzetvédőkkel, akiknek a hazafiassága kizárólag a mások (főként a magyarok) provokálásából áll, arra már nem terjed ki, hogy legalább saját nyelvüket rendesen megtanulják.

Valójában nem meglepő, hogy egyetlen román politikus sem foglalt állást a temetőgyalázás, a történelemhamisítás és az uszítás ellen, és egyetlen közéleti személyiség szemét sem szúrták, bár a magyarellenes feliratok szégyenletes nyelvtani hibái: ilyen gesztusokat eddig is csak akkor tettek, amikor az RMDSZ kormányon volt, és akkor is érezhető kényszeredettséggel. Pedig törvények is tiltják az uszítást, és a bírósági ítéletek mellett a védelmi minisztérium szaktestületének hivatalos jelentése is kimondja, hogy az úzvölgyi temetőben nem nyugszik román oldalon elesett katona. Mégsem történik semmi, nem ítélik el és nem büntetik a hőbörgőket, nem védik meg Csíkszentmárton tulajdonjogát és az ország magyar ajkú állampolgárait; ilyenkor senkinek sem jut eszébe az alkotmányt idézni, amely szerint az ország „Románia összes állampolgárának közös és oszthatatlan hazája, fajtól, nemzetiségtől, etnikai eredettől, nyelvtől, vallástól, nemtől, véleménytől, politikai hovatartozástól, vagyontól vagy társadalmi eredettől függetlenül”. Ez a negyedik szakaszban olvasható, de nálunk nemigen jutnak tovább az elsőnél, a „szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzeti állam” meghatározásnál és annak sajátos, kirekesztő értelmezésénél.

A politikusok és az általuk irányított hatóságok ilyen esetekben inkább homokba dugják a fejüket, de ez még csúnyán visszaüthet. A gyűlöletbeszéd ugyanis nagyon közel áll a tettlegességhez, és a két vadromán egyesület már négy évvel ezelőtt, az úzvölgyi temető kapujának betörésével átlépte ezt a vonalat. Ám azóta is zavartalanul vonulhatnak, rongálhatnak, szentségteleníthetnek meg helyeket és ünnepeket, hághatnak át írott és íratlan törvényeket. Mert elnézik nekik, sőt, bátorítják őket, ki nyíltabban, ki csak suttyomban, egyetértésből vagy pusztán szavazatszerzési céllal. A Dâmbovița partján nagyon szeretnek azzal dicsekedni, hogy Románia a stabilitás és a biztonság pillére a NATO délkeleti szárnyán, de az valamiért nem tudatosul senkiben, hogy a határokon belül nyílt útja van az agressziónak. Ez pedig nagyon megbosszulhatja magát, hiszen két háború – az ukrajnai és az izraeli – között jól láthatjuk, hova vezet a gyűlölet: halottak, gyászolók, földönfutók millióihoz és évtizedekre terjedő szenvedésekhez. Ezért kell fellépni a Tîrnoveanuk ellen: a félrenézéssel Románia lényegében primitív provokátorokat igazol. Nem jó út ez.

Borítókép: Hargita Népe / Veres Nándor