Bensőséges hangulatban ünnepelte Sepsiszentgyörgy Székelyföld Autonómiájának Napját. Az immár többéves hagyományhoz híven többtucatnyian látogattak ki a Pacéra, ahol lángra lobbant az őrtűz, miközben szónoklatok hangzottak el, kis kulturális összeállítás színesítette az estet, közösen imádkoztak, majd énekeltek a résztvevők.
Milyen kár, hogy ismét csak ismerős arcok vannak jelen – jegyezte meg a tegnap esti rendezvény előtti percekben az egyik résztvevő, utalva arra, hogy évről évre nagyjából ugyanazok tartják fontosnak jelen lenni és ily módon kifejezni a székelység autonómiaigényét. Ugyanakkor talán éppen emiatt ezek a – Székelyföld számos más településén megszervezett – rendezvények családias, bensőséges hangulatúak, a számos településen zajló hasonló akciók alkalmat jelentenek a találkozásra, kisebb közösségek együttlétére. Az Orotványra (a Pacé hagyományos megnevezése – szerk. megj.) kilátogató sepsiszentgyörgyiek is barátokként, régi ismerősökként köszöntötték egymást és diskuráltak a rendezvény kezdete előtt, együtt nézték, hogy a távolban miként gyúlnak a fények a bodoki tetőn, sokan családdal érkeztek, kisgyermekekkel, akiket elbűvölt a tűz látványa – talán csak a számos székely zászló és a tüntetésekről jól ismert Autonómiát Székelyföldnek feliratú banner jelezte, hogy azért közéleti-politikai jellege is van a rendezvénynek.
Tenni is kell az autonómiáért
Gazda Zoltán, a szervező Sepsiszéki Székely Tanács elnöke köszöntötte a résztvevőket és a meghívottakat – köztük Beke Mihály Andrást, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztott konzulját –, köszönetet mondva Csákány Lászlónak, a Szemerja–Görgő Egyesített Közbirtokosság elnökének is, aki nem csak a helyszínt bocsátotta rendelkezésre, de az őrtüzet is ő rakta. Csákány László a maga során egykori tanítványaként köszöntötte a konzult.
Gazda Zoltán beszédében felidézte az elmúlt időszak megpróbáltatásait, a koronavírus-járványt, majd az orosz–ukrán háborút, a nemrég fellángolt közel-keleti konfliktust, majd kitért a kisebbségben élő magyarság sajátos problémáira is, mint fogalmazott: a román hatalom következetesen mindent megtesz, hogy jogainkban korlátozzon, hogy megalázzon, hogy ne érezzük jól magunkat itthon. Még Székelyföld területéből is képesek ellopni: elorozták a Békás-szorost, a határt évtizedeken keresztül költöztették feljebb és feljebb az Úz völgyében teljesen törvénytelenül, a székely közbirtokosságok évtizedes pereket kénytelenek folytatni erdeikért – sorolta, de utalt az úzvölgyi katonatemetőben történtekre is.
Röviden felsorolta az alapításának huszadik évfordulóját ünneplő Székely Nemzeti Tanács megvalósításait: a 220 ezer embert megmozgató autonómiareferendumot, a 120 ezres székelyek nagy menetelését, az 1,2 millió aláírás összegyűjtésével járó európai polgári kezdeményezést, továbbá a székely szimbólumok, a zászló, a címer elterjedését, az autonómiastatútum parlament elé terjesztését, a diplomáciai munkát, a kapcsolatteremtést más országok autonóm tartományaival, valamint az Európa országaiban élő őshonos nemzeti közösségekkel. „Minden cselekvésünket nagy hittel tettük az autonómia elérésében, elkötelezettségben, de kopni kezdtünk a majd’ két évtizedre visszanyúló látszateredménytelenségek miatt. Pedig bármelyik európai elért autonómia történetére vetünk pillantást, mindenütt több tíz évtizedes vagy akár fél, sőt, évszázados kitartó küzdelem nyomán sikerült azt elérni. Ezért is fontos, hogy maradjunk éberek s talpon, kitartóan emeljük fel minden egyes alkalommal a szavunkat, hallassuk követeléseinket” – mondta a szónok, aki arra intette a jelenlevőket: a vágy mellett tennünk is kell az autonómiáért.
Reménysugár Korzikáról
Erőss Bulcsú, a Magyar Polgári Erő sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke emlékeztetett: húsz évvel ezelőtt két meghatározó esemény is zajlott a Kárpát-medencében: Magyarországon népszavazást tartottak az Európai Unióhoz való csatlakozásról, Sepsiszentgyörgyön pedig megalakult a Székely Nemzeti Tanács. Előbbi kapcsán felidézte: sokan hitték, hogy majd az uniós tagság megoldja a kisebbségben élő magyarság problémáit, de lám, húsz év után azt látjuk, hogy az Európai Uniónak minden fontos, a szexuális kisebbségektől a migránsokig, csak a lakosságának 10 százalékát kitevő őshonos nemzeti kisebbségek ügye nem. A Székely Nemzeti Tanács kapcsán pedig megjegyezte: mások mellett két nagy eredményük, hogy sikerült felhelyezniük Székelyföldet Európa térképére, és politikai közbeszéd tárgyává emelték az autonómiát, amitől érdekképviseletünk addig menekült. Utalt többek között a franciaországi fejleményekre, ahol Emmanuel Macron elnök autonómiát ajánlott Korzikának, és Kós Károly Kiáltó szavából idézve buzdította kitartásra és az autonómia ügye melletti kiállásra a résztvevőket: „A mi igazságunk: a mi erőnk. Az lesz a mienk, amit ki tudunk küzdeni magunknak.”
A Székelyföld Autonómiájának Napján számos településen elhangzó kiáltványt Fazakas Péter, az Erdélyi Magyar Szövetség megyei önkormányzati képviselője olvasta fel. A Székelyföld autonómiáját ki kell vívni, Magyarország szuverenitását meg kell védeni! című, Izsák Balázs által aláírt dokumentumban megerősítik, hogy a nemzetközi élet minden feszültsége ellenére nem változott Székelyföld népének elkötelezettsége az autonómia iránt. „Ismételten kijelentjük: Székelyföld területi autonómiája a béke, a biztonság és a jólét záloga, egy olyan jogi keret, amely garantálja Székelyföld polgárainak a teljes és tényleges egyenlőségét” – áll a kiáltványban, mely egy új feladatot is kijelöl: a székely nép önszerveződésének rendszerét, a székelyföldi személyi kártyát megteremteni és működtetni.
A közös imát megelőzően Dénes Előd református lelkipásztor Mózes II. könyvéből vett igére alapozott áhítatában biztatta a résztvevőket: reménységüket, hitüket ne földi hatalmakba, döntésekbe, jó szándékba vessék, hanem Istenbe, hiszen itt a hegyen, ahol tűz lobban, velünk az Isten. Az esemény ünnepélyes jellegét fokozta Ferencz Csaba fellépése, aki énekelt verseket adott elő, végül himnuszaink közös eléneklésével zárult Székelyföld Autonómiájának Napja Sepsiszentgyörgyön.
