Az ember sokszor csalódik, mert vakon bízik valamiben, valakiben, és a végén rájön, hogy tévedett. Vannak, akik méricskélik, hogy ki kiben, miben bízik, és most közöltek is egy tanulmányt az IPSOS felmérői 31 országban talált eredményeikről, amelyek majdnem mindenütt nagyjából hasonlóak.
A bankokat sehol nem szeretik, és a román állampolgárok 57 százaléka is azt mondta, hogy a bankárokban és a román bankrendszerben nem bízik. Ezt nem nagyon értem, mert ha például bankkölcsönt vesz fel valaki, akkor biztos lehet abban, hogy a bank behajtja rajta tartozását.
Az emberek 61 százaléka leginkább a tudósokban bízik, és nem csak Romániában. Ez érdekes, mert a tudósok valóban sok jót tettek az emberiségnek, de az emberirtás modernizálásáért is sokat és sokan dolgoztak, újabb és újabb fegyvereket találtak fel vagy fejlesztettek ki, amelyek aztán hadvezérek, államférfiak, politikusok kezébe kerültek. (Később persze bánkódhattak könnyelműségük miatt.) Alfred Nobel is tudós ember volt, feltalálta a dinamitot, amelyet a háborúkban is használtak robbantásra, és annak hasznából alapította a Nobel-díjat, amelyből premizálják a Nobel-békedíjasokat. Híres tudósok fejlesztették ki az atombombát, aztán hiába harcoltak annak bevetése ellen, és most itt lóg a fejünk felett annyi belőlük, hogy azokkal a világot többször is el lehet pusztítani.
Az orvosokban is aránylag sokan bíznak, nagyjából a polgárok fele (49 százalék). Ennek az lehet az oka, hogy azok, akiknek azt mondja az orvos, hogy meg fognak gyógyulni, azt elhiszik, de másik részük, akiknek azt mondják, hogy például halálos betegek, nem bíznak sem a diagnózisban, sem az orvosban.
A tanárokban is bízik a lakosság 48 százaléka.
Különben azokban az országokban, ahol az IPSOS-tanulmány készült, mindenütt az előbbi foglalkozásbelieket tekintik a legmegbízhatóbbaknak. A megbízhatósági sorrendben a hadsereg tagjai következnek (47 százalékkal). Ennek az lehet az oka, hogy mindenki fél egy háborútól, és abban reménykedik, hogy értük majd a katonák, ha kell, feláldozzák az életüket is, és a civil állampolgár csak járulékos veszteség lehet, anélkül, hogy neki harcolnia kellene.
Ezután a sorban, elég nagy lemaradással, az egyházak következnek (27 százalékkal), mivel az emberek bíznak Istenben és így az ő szolgáiban is. A 90. zsoltár is azt zengi: Tebenned bíztunk elejétől fogva… Abban is bízunk, hogy ha jók, a mennybe, ha rosszak vagyunk, pokolra kerülünk. (De a pokoltól már sokan nem félnek, mert a brüsszeli szankciók miatt drága a fűtőanyag, valamint klímavédelmi okokból, valószínű, nem fűtik fel nagyon a szurkos kazánokat.)
A rendőrségben csak a polgárok 26 százaléka bízik, biztosan azért, mert nem tudják elkapni az összes drogos és ittas gyorshajtó balesetokozót. Pedig csak az lehet a baj, hogy nincs elég drogkiszagoló kutya és drogkimutató műszer.
Az emberek kevesebb mint egynegyede bízik a bírákban, ügyvédekben, köztisztviselőkben, reklámügynökségek vezetőiben, hírcsatornák guruiban. Az újságírókban is csak az emberek 20 százaléka bízik, pedig régen még az volt a vélemény a híreikkel kapcsolatban, hogy az biztosan igaz, mert az újság is megírta.
A leghiteltelenebbek nálunk a miniszterek (10 százalékkal) és a politikusok (8 százalékkal), amivel egy szinten vagyunk Peruval, Argentínával és Dél-Afrikával. Különben a 31 elemzett országban is a polgároknak csak 14 százaléka tartja őket bizalomra érdemesnek. Aki nálunk nincs megelégedve, az elköltözhet Indiába, ahol jóval megbízhatóbbaknak számítanak (33 százalékkal), vagy Szingapúrba (30 százalékkal).
Mindezt látva azon gondolkodom, hogy a politikusok helyett az országok és a világ ügyeinek intézését nem kellene-e Isten szolgáira bízni, akikben mégiscsak jobban bíznak az emberek. (Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?) A katonákban is jobban bíznak, de nem lenne jó rájuk bízni a politikát, mert azok egykettőre bevezethetnek egy katonai diktatúrát és lelőhetik a velük egyet nem értőket. Még a tudósokra, orvosokra lehetne számítani, de ha balul sülne el politikai tevékenységük, akkor a beléjük vetett bizalom is megcsappanna.
Így maradnak a megbízhatatlan politikusok politizálni, és legalább lesz, akit tovább is szidni.
Borítókép: Pixabay