A vakáció lehetett az oka, szervezett csoportok nem voltak, egyéni látogatók akadtak, gyerekek, akiket szüleik vagy nagyszüleik kísértek el. Az udvaron berendezett szegényes standokon a hegyivadászok által használt eszközöket, gyalogsági és tüzérségi fegyvereket, rádió-transzmissziós készülékeket mutattak be – nem épp utolsó generációsokat. Volt két páncélos harci jármű is, egy lánctalpas és a gumiabroncsos, amelyekbe és amelyekre gyerekek mászkáltak be, illetve fel. Két málhás ló hátára nyerget kötöttek, és az érdeklődőket két katona megsétáltatta. Egy helyen játszani is lehetett a katonákkal, jelzett körbe kellett célba dobni. Nagyobb volt az érdeklődés a tirolinál, ahol drótkötélen csúsztak le a sorra került gyerekek. De leginkább a quadozás vonzotta a kicsiket, a négykerekű motorral sorra sétáltattak meg egyaránt fiúkat és lányokat. A fényképező újságíróra háromszor is rászóltak: ne fotózzon. De hát akkor milyen nyílt nap ez? – kérdezett vissza. Továbbá meg: akkor egyáltalán miért hívták meg? Végül kiegyeztek, hogy mégis mit ne rögzítsen. Távozáskor a kaput őrző katona ugyanolyan unottan cigarettázott, mint érkezéskor. (szekeres)