Beszélgetés Ferencz Attila igazgatóvalSikerült életet vinni a Vigadóba — Iochom István

Amióta a múlt év augusztusában Ferencz Attila átvette a Vigadó Művelődési Ház irányítását, a város legfontosabb kultúrintézménye a szó szoros értelmében a művelődés fellegvára lett, ahol szinte naponta történik valami, a meglévő tevékenységek mellett újabbak jelentek meg, és ami rendkívül fontos: újraindult az évek óta Csipkerózsika-álmát alvó, harminc évvel ezelőtt Szabó Szende kezdeményezésére alapított Boér Géza Népszínház — Boér Géza, a népszínház névadója kereken húsz éve, 1989. január 23-án távozott közülünk —, valamint a táncház. Mindezekről, a múlt esztendő második felének eredményeiről, valamint az idei tervekről beszélgettünk az intézmény vezetőjével.

Ferencz Attila: Ami számomra rendkívül fontos, hogy sikerült pár hónap alatt életet vinni a Vigadóba, minden rendezvényünket úgy szerveztük meg, hogy megvolt a látogatottsága, mindig volt közönség. A változatosságra, többszínűségre törekedtünk, hogy mindenki találja meg a számára legmegfelelőbb programot. Szervezésekor a kézdivásárhelyiek igényeit is szem előtt tartottam. Elsődleges célom a színházi élet fellendítése volt, ám ez csak részben sikerült, hiszen az erdélyi színtársulatoknál az évadot ősztől tavaszig szervezik. Amikor a Vigadóhoz kerültem, akkor az előadások éppen a próbák szintjén álltak, és csak az év vége felé kerültek bemutatásra. Nagy jelentőséget tulajdonítok a Vigadó, a polgármesteri hivatal és a Tamási Áron Színház közönségsikernek örvendő közös produkciójának, a Figaro házasságának, melyben az újraalakult népszínház tagjai is szerepet kaptak. Büszkén mondhatom, hogy a közös előadást csak Kézdivásárhelyen több mint ezren nézték meg. A múlt év utolsó négy hónapjában tizenegy színházi előadást, négy bábelőadást, négy szimfonikus hangversenyt, két karácsonyi koncertet, két operett-előadást, hét író-olvasó találkozót, négy tudományos előadást és tizenkét tárlatot szerveztem, ami összesen hatvannyolc rendezvényt és több mint tizenkétezer résztvevőt jelent. Gondolom, ez indulásként elfogadható eredmény. Természetesen, folytatódtak a Vigadó állandó rendezvényei, és beindult a Nők órája meg a táncház. A Vigadó legrangosabb kiállítása a Kusztos Endréé volt, azt, sajnos, elég kevesen látogatták. Ez az én hibám is, nem elég valamit kitalálni, szükséges a hírverés a médiában, ha az információ nem jut el a nagyközönséghez, akkor érdeklődő sincs.

— A legutóbbi városnapok és az őszi sokadalom megszervezésében is oroszlánrészt vállalt...

— Habár nagyon rövid idő állt a rendelkezésemre, arra törekedtem, törekedtünk, hogy a rendezvények minél sokszínűbbek legyenek. A két színpaddal az volt a célunk, hogy megpróbáljunk minden igényt kielégíteni. Sajnos, az időjárás sem kedvezett, ezért idén a városnapokra nem szeptember közepén, hanem két héttel hamarabb, augusztus utolsó hetének végén kerül majd sor. A tavalyi hibákból tanulnunk kell, hogy az idei rendezvény sokkal sikeresebb legyen. Már nekifogtunk a szervezésnek.

— Idei terveik?

— A táncház iránt egyre nagyobb az érdeklődés, ezért idei terveim között egy gyermek népi tánccsoport megalakítása is szerepel. A népszínház is folytatja tevékenységét, tavaszra több bemutatót tervezünk. Az idei kiállítók névsora most alakul, a tárlatokat a Céhtörténeti Múzeum vezetőjével egyeztetve szervezem. A Vigadóban főleg amatőr képzőművészeknek kínálunk bemutatkozási lehetőséget az alsó kiállítóteremben, de a hivatásos művészek is helyet kapnak, amennyiben igénylik, a kisteremben. Idén folytatjuk a Vigadó hátsó részének felújítását. El kell mondanom, hogy Rácz Károly polgármester messzemenően támogatja munkámat. Idén az öltözők rendbe tétele és a színpad felújítása következik. Ugyancsak idén a Vigadó alatti első pincében irodalmi kávéház beindítását tervezzük. A nyári hónapokban a Vigadó udvarát is be szeretnénk lakni, életet viszünk oda is. Elsősorban népművészeti körökre gondoltunk, de más ifjúsági tevékenység is számításba jöhet.