Kilátás a vártoronyból
Jobban oda kellene figyelnünk értékeinkre, bátran meg kellene mutatnunk sajátosságainkat annak érdekében, hogy Sepsiszentgyörgy turisztikai vonzereje nőjön ― állítja Török Árpád. Az idegenvezetéssel, helytörténettel is foglalkozó földrajztanár szerint sok a látnivaló Szentgyörgyön, ám egyelőre elhanyagolt a város. A turisták vonzásában fontos szerepet játszik az eredetiség, az egyedi értékek bemutatása. Nem minden a pénzen múlik ― állítja.
— Milyennek látja Sepsiszentgyörgyöt, mi a véleménye a sorozatunkban eddig elhangzottakról?
— Követtem az eddig megjelent írásokat, és hangsúlyozom, hogy egyetértek az elhangzottakkal. Jómagam elsősorban a turista szemével próbálom nézni Sepsiszentgyörgyöt, és e tekintetben az épületek rendkívül fontosak. Hogy miért? Mert azt gondolom, minden lakónak az az érdeke, hogy a város szép legyen, és mások is látogassák.
— Felmerül a kérdés: milyen benyomása lehet egy turistának városunkról?
— A turista azzal tölti szabad idejét, hogy minden lehetőséget megragad a hely minél jobb megismerésére és élmények gyűjtésére. Lokálpatrióta szempontomat nem tudom teljesen félretenni, de más vidékről idelátogató szemével próbálom nézni a várost. Az első dolog, amiről beszélnünk kell, az a fekvése: előnyös, szép, panoramikus kilátás nyílik a városra. Azonban a turista ,,tetőtől talpig" szemügyre veszi a települést, ha most egy idegen idelátogat, óhatatlanul az lenne a benyomása, hogy a város általánosságban véve elhanyagolt. Ezt be kell ismernünk. Sokkal szebb időket is megért, ha csak a múlt század derekára, végére gondolunk, azokra a hatalmas épületekre, amelyekkel ma is dicsekszünk: a Lábas Ház, a Székely Mikó Kollégium, az új városháza, a Bazár, a Ferencz József Kórház, a sörgyár, a cigarettagyár, a vármegyeháza — ezek mind akkor épültek, szép középületek voltak. Ma odajutottunk, hogy néhányat szinte szégyellünk, például a textilgyárat. Valamikor a város egyik fénypontja volt, jó volt elsétálni előtte, a kövezetet mozaikkal, virágágyakkal rendbe tették, most pedig elsüllyed, egyáltalán nem figyelnek rá. Nagyon meg kell keresni például a székely szövőgyár műemléktábláját is. Az szinte romépület. Az első reprezentatív gyára volt Szentgyörgynek, ma már szégyenfoltja. De ne mondjunk a kelleténél több rosszat a városról. Értékeinket igyekezzünk megtartani.
— Melyek Szentgyörgy olyan értékei, amelyek a turisták számára is vonzóak lehetnek?
— Több szempontból is taglalhatjuk ezt. Az idegenforgalom tekintetében Szentgyörgy komplex jellegű: alkalmas lenne az urbanisztikai turizmusra, fürdő- és sportturizmusra — gondoljunk csak Sugásfürdőre vagy akár a Büdöskútra —, a falusi turizmust is föl lehetne pörgetni a közeli települések — például Szotyor, Szentkirály, Árkos — bevonásával, sőt, a gasztronómiai turizmusról is lehet beszélni. Ezt még lehetne bővíteni, jó kezdeményezés a székelyföldi termékek védelme. A másik hangsúlyos dolog a kulturális vendégforgalom, amely széles réteget tart vonzalmában. Beszélhetünk továbbá diplomataturizmusról, ez is kell, de a közepes pénzű embereket nem ez mozgatja meg. Zárójelben jegyzem meg: én nem látom helyesnek azt, hogy a Bodok Szállót négycsillagosra tervezik, mivel az kimondottan az üzletembereknek szól, nem a közepes pénzű turistákat vonzza majd.
Mit fényképez a turista?
— Milyen látnivalók vannak Szentgyörgyön?
Székely kapuk a múzeumkertben
— A turista fényképezőgéppel jön. Felmerül hát a kérdés: van-e, mit fotózni? Én azt mondom, igen. Vannak például szimbolikus jellegű épületeink: a Vártemplom, a Székely Nemzeti Múzeum, a Lábas Ház, a Bazár, a vármegyeháza és mások. Szerintem az új épületeknél sem árt, ha szem előtt tartjuk, lehet-e majd fotózni. Remélem, a készülő egyetemi épületegyüttes is ilyen lesz, a tetőzeten múlik. Kiemelném továbbá, hogy Szentgyörgy a tornyok városa is. Legalább húsz torony van, köztük a régi templomtornyok, de az újak is, amelyek változatossá, széppé teszik Szentgyörgyöt. Fontos lenne a turistát felvezetni a tornyokba, hiszen onnan remek kilátás nyílik a városra. A panorámalátványra is kell gondolni, több helyen meg lehetne ezt valósítani. Nem muszáj egyszerre ötven embernek, de mindenképpen meg kellene ezt mutatni. A homlokterek szempontjából is szép a város. Itt említeném meg például az esketőházat, a Csíki utcai Gyulai-házat, a vérgyűjtő központot, a népművészeti iskolát, melyet most újítottak fel. A középületeink lassan megújulnak, szépülnek, megadják a város patináját. Valamikor a rózsakovácsok városának tartották Szentgyörgyöt, sok kovácsoltvas-emlék maradt meg máig: például kapuk, a városháza, a régi posta kapuja, de ide tartoznak az erkélyek, kerítések, cégjelzők, a Kút téren elhelyezett alkotás, és érdemes megemlíteni a hangulatos lámpatesteket a parkban, a Csíki utcában. A tetődíszítések sem elhanyagolható elemei a városképnek. A turista felnéz, ezeket látja. Ilyenek például a cigarettagyáron a szélvédők, a csatornafejek, a bazár tornya, a színes cserepek, a tetőerkélyek és mások. Körülbelül harminc műemlék épülete van a városnak, de sajnos, több helyütt az emléktáblát ki sem lehet olvasni, például a kórháznál, ahol a pavilonok voltak. Gyakran tehát még a táblát sem tiszteljük. Kiemelném a nyolc emlékművet, a legrégebbi az 1874-es honvédemlékmű. Érdemes megemlíteni, hogy híres szobrászok, építészek dolgoztak városunkban: Kós Károly, Makovecz Imre, Alpár Ignác, aki a Mikó egyik szárnyát tervezte. De ugyancsak ő tervezte például a kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetem főépületét. Vannak ráadásul különös értékű célpontok, mint a vártemplom, a Székely Nemzeti Múzeum, melynek alsó székely kapuja a legrégebbi lábán álló székely kapu, de ott az Apor-Kódex, a Diószegi-féle lepkegyűjtemény stb.
Huszármúzeum, trófeaterem — Melyek a megoldásra váró problémák? — Örvendetes, hogy egyre több a felújított épület, rendbe teszik a tetőzeteket, az utakat, járdákat, díszburkolatot. De miért van az, hogy a piskótakövek egy évet sem tartanak, például a városháza előtt? Figyeljünk oda, legyen időtálló a munka, ha már elkezdünk dolgozni. 1938-ban a dohánygyártól a központig kikövezték a járdát, és nagyrészt most is járható. Akkor lehetett, és most nem? A járdákra lehetne színes piskótaköveket használni. Másutt már bevett szokás ez, szebb lesz a város. Itt a parkban lefestették a járdákat pirosra, két hétig sem tartott. Így nem érdemes. De ismétlem, most már kezdenek az útburkolatra is figyelni, a Csíki utca felújítása példaértékű, reméljük, másutt gyorsabban elkészülnek a hasonló munkálatok. — Hogyan vélekedik a sétálóutcáról? — Igen, erről többen beszéltek már, ez elég kényes ügy. Még nem tudni, lesz-e, ha igen, az a bizonyos központi sziget lesz-e sétálóutca. Én azt gondolom, az Erzsébet park bizonyos elemeit kezdi átvenni a sétálóutcának. — Apropó park, ennek a felújításáról is élénk vita folyik… — Én úgy látom, egyfajta multifunkcionális jelleget akarnak adni a parknak. Látszik, hogy sok az ötlet, de hogy mennyire sikerült ezeket megvalósítani, kiderül, amikor elkészül. Tudom, hogy számosan támadják, de szerintem sokat gondolkodtak azon, hogy jó legyen: lesz benne tó, a világítótesteket kicserélték, új padok, új bútorzat került oda, és közben az arborétumjellegét megőrzik, ami pozitívum. Most 47 fajta fa található a parkban, ez még bővülni fog. De ha már itt tartunk, kitérnék a sziklakertre, amely változatossá teszi a felső sétány homlokterét. Ezzel kapcsolatos ötletem: ha már annyi sziklát odahordtunk, vajon nem bízhatnánk meg egy kezdő szobrászt, hogy azokból pattogtassa ki például a Keleti-Kárpátok vonulatát, és azt helyezzük el a sziklakert egy kis szegletében? És ezt akár meg is lehetne világítani éjszaka, egyedi dolog lenne a parkban. Hiszen a turisztikában fontos, hogy olyan látnivalókkal rendelkezzünk, amelyek másutt nincsenek meg. Szerintem az Erzsébet park mindenképpen a város egyik büszkesége. Hasonló a helyzet a Lábas Házzal is, amelyet szintén rendkívül szépen felújítottak. De szerintem annak is a turisztikai kihasználtságát kellene növelni, volt egy elképzelés, hogy várostörténeti múzeumot rendezzenek be az épület egy részében. Az én ötletem az, hogy egyfajta huszármúzeumot is ki lehetne alakítani. Hiszen Mária Terézia uralkodása óta a huszárok valamiképpen mindig kapcsolatban álltak a várossal. Ezt, gondolom, nem csak a helybeliek néznék meg, hanem a más vidékről érkezők is, ez lenne Szentgyörgynek egyik újabb sajátossága. Trófeatermet, vadásztermet is be lehetne rendezni, az is különlegesség volna, a térségben nem nagyon találni hasonlót, a legközelebbi talán a görgényszentimrei. Még azt is javasolnám, hogy a hobbisoknak, a gyűjtőknek is kellene egy termet berendezni. Szentgyörgyön vannak olyan családi gyűjtemények, hogy az ember álla leesik. Például több ezres éremgyűjtemények, de megemlíteném Szeles József miniatűr vasúti szerelvényeit. Emlékezzünk: a Szent György-napok egyik fénypontja volt az általa rendezett kiállítás, rengeteg embert vonzott. Szerintem még a cserkészekre is érdemes odafigyelni, nekik is óriási anyaguk van. Kiépíteni a panorámapontokat — Még mire kellene odafigyelni ahhoz, hogy több turista látogassa a várost? — Az elhanyagolt pontokat kellene kiküszöbölni: a régi posta épületét, a piac bejáratánál a régi Eves-üzlet is rosszul néz ki a város egyik forgalmas részén. Vagy ott vannak a lerobbant gyárak, például a textilgyár, a kazánházak, amelyek szintén rontják a városképet. A kazánházakat lassan kezdik rendbe tenni. De oda kellene még figyelni az emléktáblákra is. Hányan tudják például, hol a Baross Gábor-emléktábla? A Téglás Szálló oldalán, az állomással szemben. Vagy hol a székely körvasút emléktáblája, a székely szövöde emléktáblája? Igaz, ha az ősi épületrészt meglátja az ember, azt mondja, nem is kíváncsi a táblára. Az az épület jobbat érdemelne, teljesen szétverték. A másik, hogy Sepsiszentgyörgy meg van világítva, de nem kellően, például Brassóhoz képest. Ez pénzen is múlik, de nem csak azon. Ezenkívül fel kell erősíteni az idegenforgalom szállásadó jellegét, mert egyelőre tranzitturizmusra rendezkedett be. Itt kellene tartani a vendéget több éjszakára. Például Csíkszereda inkább erre állt rá, habár ott nincs ennyi minden. Szentgyörgyről azonban csillagtúrákat lehetne szervezni az idelátogatóknak. Jól megszervezett körúttal, egybekötve falusi turizmussal, összehangolva az árkosi kastély programjával, de érdekes célpont lehet Szentkirály, és számolnunk kell azzal, hogy lassan a kőröspataki nagy tó is elkészül. Ez is a város vonzáskörzetébe tartozik. Tudatosan az eredetiséget kellene kihasználni, fontos a székely termékek védelme, a panorámapontok kiépítése, fel lehetne lendíteni a lovasturizmust. A gasztronómiaturizmus terén beiktatnám az örmény konyhát, ez is különlegesség és hagyománya is van, a Bogdánok például örmények voltak. Oda kellene figyelni a nagyobb pályázatokra, mert például a Szentgyörgy-szoborról sok jót nem hallottam senkitől, pedig az is nagy pályázat volt. Reméljük, a Kisstadion, a tó környéke is megfelelően kiépül majd. Nem minden a pénzen múlik, sokat számít, a szentgyörgyi polgár, hogyan védi portáját és városát, hogyan neveljük az ifjúságot. Török Árpád 1944-ben született, a Babeş—Bolyai Tudományegyetem földrajz—biológia karán végzett. Idegenvezetőként is dolgozott, több turisztikai jellegű kiadvány szerzője, például a Sepsiszentgyörgyi városkalauz, az Oltvidék-útikalauz, a Sepsiszentgyörgy bemutatkozik, Marosvidék útikalauza.
