Az európai uniós direktívák alapján elfogadott és kidolgozott totális lehallgatásra és levéltitok-sértésre lehetőséget nyújtó törvény meglehetősen felzaklatta a kedélyeket. Azoknak van igazuk, akik úgy vélik, Románia lakosságának tudatában még nagyon közeli a diktatúra ideje, amikor mindenki azt hitte magáról, hogy lehallgatják, megfigyelik, követik őt, családját, barátait.
A pszichésen ennyire sérült és a demokrácia, szabadság előnyeit valójában még csak kóstolgató lakosság esetében a terrorizmus elleni globális küzdelem jegyében ilyen törvényeket szolgalelkűen elfogadni, megszavazni és életbe ültetni enyhén szólva is felelőtlenség, s benne rejlik a kollektív traumakeltés minden veszélye. Hiába állítják azt a hatalom szolgálatos szóvivői, hogy valójában csak a hívó és hívott fél adatait, a beszélgetés időtartamát és helyét rögzítik, magát a szöveget nem, csupán az a tény, hogy ez megtörténhet, s ezeket az adatokat tárolják és őrzik, elbizonytalanítja az embereket, s bár a törvény szavatolja, hogy a vezetékes és mobiltelefon-szolgáltatók csak ügyészségi, illetve bírósági felhatalmazásra adhatják ki az adatokat, senki sem bízik abban, hogy az információk birtokosai nem élhetnek vissza, nem bocsátják áruba ezeket. Ráadásul hamarosan számítógépeinket és elektronikus levelezéseinket is hasonló megfigyelés alá vonják, valakik tudni fogják, mikor kapcsoltam be gépemet, milyen honlapokat látogattam meg, kinek, illetve kiknek írtam levelet, ki ír nekem stb. Hogy közben hol vesztek el az állampolgár alkotmány biztosította jogai, az intimitáshoz, a levéltitok megőrzéséhez való joga, az senkit sem érdekel. Azt gagyogják-harsogják úton-útfélen, hogy a becsületes embernek nincs miért félnie. Vagy igen, vagy nem. A becsületes embernek joga van a magánélethez, a levéltitok megőrzéséhez, a szabadságérzethez. És a becsületes ember is szoronghat amiatt, hogy adataival, levelezéseivel kis vagy nagy vezetékes vagy mobiltelefonos cégek, illetve internetszolgáltatók mit kezdenek, hogyan őrzik, illetve nem őrzik azokat. Mert tudjuk: Romániában van, aki betartja a törvényeket, van, aki nem. S ráadásul minden eladó, semmi biztosítékunk nincs arra, hogy tárolt adatainkat valaki jó pénzért nem adja el másvalakinek. Mert az információ hatalom, a hatalom — tudjuk — igen sokat ér. Szakmám oldaláról nézve e rendelkezést is, nagy-nagy nyugtalanság fog el. Az újságírónak törvény adta joga, hogy megőrizze azoknak a nevét, akiktől információt kap. Eme új rendelkezés ellenben lehetőséget ad arra bizonyos embereknek, hogy telefonom adatainak alapján röpke pár hónap alatt kiderítsék mindazok nevét, akik információkat, esetleg füleseket adtak. Lám-lám, ez már nem kevés embernek sokat érhet.
Különben Románia unióval szembeni teljes szolgalelkűségét bizonyítja e jogszabály november végi elfogadása. Németország például megtagadta alkalmazását, és bírósághoz fordult. Határozat még nincs, de bizonyára lesz, s mert túl sok szabadságjogot sért a lakosság emilyen totális megfigyelése, az is megeshet, hogy átíratják.
