A gyertyagyújtásnak ünnepélyes keretet adtak a szervezők, elsőként Péter Nóra, a Csiha Kálmán Református Kollégium diáklánya adott elő alkalomhoz illő egyházi adventi népi éneket, majd bevezető gondolatot mondott Ilyés Lehel, a kantai Szentháromság római katolikus plébánia segédlelkésze. „Azért gyújtjuk meg ezt a fényt, mert Krisztust jelképezi, aki maga a világ világossága. És mi azt akarjuk, hogy az ő fénye elűzzön minden sötétséget az életünkből” – mondotta a segédlelkész.

Bokor Tibor polgármester meggyújtotta az első gyertyát, majd a jelenlévőkhöz is szólt. „Örülök, hogy nekünk, akik ma itt vagyunk, fontos a közös ünneplés. Bármennyire is nehéz időket élünk, advent négy hete mégis legyen más, mint a múló esztendő, a sokszor szürke hétköznap. Legyen más, mint a gondokkal terhelt napok, ezek a napok és hetek lehetőleg ne az egyre nehezebb megélhetésről, mindennapi küzdelmeinkről és megpróbáltatásainkról szóljanak. Szóljanak az együttlétről, készüljünk lehetőségeinkhez mérten az ünnepre, mutassuk meg gyermekeinknek, unokáinknak, hogy milyen ünnepre hangoló hagyományaink vannak” – hangsúlyozta az elöljáró.

Az első gyertyagyújtáson Beder Imre református lelkész is beszédet mondott, a tékozló fiú történetével arra hívta fel a figyelmet, hogy az igazi gazdagság nem az anyagiakban, hanem a lelkiekben rejlik. „Ma is tékozló fiakként elvárunk valamit, elvárunk egymástól, a munkánktól, a szolgálatunktól és elvárunk mindenekfelett Istentől. S ha Isten nem úgy cselekszik, ahogy elvárnánk, akkor jól hangzanak szánkban a zsoltáros szavak: Uram, mond, meddig késel, hogy lehet az, hogy velem ez megtörténhet?” – hívta fel a figyelmet az önismeretre, az adventi elmélyülés fontosságára a lelkipásztor.

Az ünnepség hátralévő részében Istók Kriszta, a Református Kollégium diákja Márai Sándor egyik művéből idézett, majd befejezésként alkalomhoz illő ének hangzott el Kertész Dávid és Péter Nóra előadásában.