Túl vagyunk ezen is, lejárt december elseje, Románia nemzeti ünnepe. Különösebb izgalmak nélkül, a megszokott forgatókönyv szerint, katonai parádékkal, népünnepéllyel, paszulyfőzelékkel.
A nacionalista pártok, mozgalmak nagyobb sereglettel Gyulafehérvárra vonultak, pár tucatnyian Sepsiszentgyörgyön akartak indulatokat szítani, hál’ istennek! kevés sikerrel. Piros-sárga-kékben tündökölve felvonultak, kiabáltak, énekeltek, felsorolták követeléseiket, a polgármesternek címzett ultimátumukat, de még a helyi románság sem volt kíváncsi rájuk. Jöttek, láttak, hőbörögtek, továbbálltak…
Harminchárom évvel ezelőtt, amikor a Ceaușescut megdöntők hatalomra kerültek, nem véletlenül találták ki, hogy december 1-je, a nagy román egyesülés évfordulója legyen Románia nemzeti ünnepe. Államalapításuk dátuma ez, és Erdély megszerzéséé – az ő szempontjukból mindez akár érhetővé és indokolttá is tehetné a választást, de a döntés magyarellenessége is szembeötlő. Az 1989-es decemberi összefogási, testvériségi mámort kellett ellensúlyozni, nehogy semmivé váljék a Ceaușescu-féle nacionálkommunista rezsim több évtizedes agymosása és tovatűnjön az ősellenség magyarság mumusa. Igyekezetük már az első évben gyümölcsözött, emlékezhetünk, miként vezényelte a gyulafehérvári dísztribünről a fujjogók kórusát Petre Roman akkori miniszterelnök a magyarságot képviselő Szőcs Géza beszéde alatt. Gyorsan kiderült, december elsejét nem minden román állampolgár ünnepévé kívánják tenni, magyaroknak semmi keresnivalójuk ott, és az is, hogy a híres Gyulafehérvári nyilatkozatnak csak egyes passzusait tartják kötelező érvényűnek, az autonómiát szavatoló részt például nem hajlandóak tudomásul venni. Nem sikerült, mert nem akarták közös ünneppé tenni december elsejét, így több mint három évtizede számunkra kínos szabadnap csupán, melyet mindmáig magyarellenességgel fűszereznek. S hogy nehogy elillanjon a keserű szájíz, arról gondoskodnak román nacionalisták provokatív székelyföldi felvonulásaikkal vagy éppen az államhatalom, lásd a kézdivásárhelyi „terroristák” nagy leleplezését.
Mindent megtettek a ’89 utáni romániai vezetők, hogy éltessék a Ceaușescu által gyűlöletig szított magyarellenességet. Erősítették, hasznot húztak belőle, és most, amikor e magból szárba szökött párt már nemcsak a magyarokat tüntetné el az országból, de a teljes, jelenleg regnáló politikai osztályt, kétségbeesetten próbálnak küzdeni a jobboldali szélsőség ellen. Ők táplálták, engedték mind nagyobbra nőni, egyebek mellett az ország nemzeti ünnepének kijelölésével, az örök magyar ellenségkép erősítésével, és most már létüket, a törékeny demokráciát, az ország jövőjét veszélyezteti. Kiengedték a szellemet a palackból, és senki nem tudja, hogyan lehetne visszazárni.
Borítókép: Albert Levente