Füstölt sajtot szeretnék vásárolni a szomszédomban lévő üzletben. A lakásomhoz való közelséget csak azért említem, mert tulajdonképpen a kényelem miatt szoktam ide betérni, nem azért, mert a kedvenc boltjaim közé sorolom. A friss(nek számító) portékáknál nem is nagyon lehet engem látni, olyasmikért lépek be, amik nem tehetnek kárt bennünk. Most mégis megállok annál a pultnál, ahol nem szoktam, és nagy merészen sajtot kérek. Az elárusító hölgy kivesz egy – már előzőleg levágott, ki tudja, mióta ott dekkoló – darabot, amely elég kiszáradtnak néz ki. Már szólnék is, hogy nem pont így gondoltam, aztán ráadásul meglátok a sajt oldalán valamit, aminek nem kellene ott lennie. Azt hiszem, legalábbis, mert penészfolt az. Pontosabban penészfoltokat látok, többet is. Szólok, hogy bocsánat, de azt én nem kérem. Ha lenne szíves megkezdeni egy bontatlan csomagot, abból talán…

Abban a pillanatban, hogy ezt kimondom, máris kezdek kételkedni abban, hogy ez jó ötlet-e. Az elárusító hölgy tudatja velem, hogy azt nem lehet, amíg nem fogy el a már levágott darab. Csendesen megjegyzem, hogy talán mégsem kéne penészes portékákat tartani ama bizonyos üveg mögött, mi több, árulni azokat. Mire ő, hogy semmit sem vehetnek ki onnan, semmit sem dobnak ki, megtiltotta a főnök. Aztán azt is megtudom, hogy tulajdonképpen a sajtnak semmi baja, csak levegőt kapott. Mi a fene? Sosem voltam jó kémiából, így nem igazán értem. Bevallom, elég sok mindenhez nem értek, de akármitől is került oda az a penész, nekem nem tetszik. A penészes sajtok egyébként jöhetnek minden változatban és mennyiségben! Lehet azokon a penész fehér, zöld, tőlem akár hupikék is, a családom minden tagja odavan értük. De az más tál tészta (ez esetben másik sajttál). Ha nem tévedek, az ilyet nemes penésznek nevezik. Ennyit azért még én is tudok, még ha a kémiai folyamatokat továbbra sem értem. Ezt a sajtot viszont nem veszem meg. Végül – miért, miért nem, igazából most sem tudom – a túróból kérek valamennyit. Otthon látom, hogy az is szárazabb a kelleténél. De hát magára vessen, aki nem figyel a jelekre! A túró legalább nem penészes, és sebaj, amíg nem késő, rádobom a laskára. Azt máshol vettem, fordítva kellett volna!

Az üzlet nevét itt csak azért nem említem, mert nem akarok esetleges kellemetlenséget az elárusító hölgynek, aki – feltehetőleg nem csúcsfizetésért – csak követi a főnökség utasításait. Az üzlet nevét majd máshol… Legközelebb, ha lustaságom miatt újból itt vásárolnék, ne csodálkozzak majd otthon, amikor észreveszem, hogy lejárt a (nemesen fogalmazva) toalettpapír.

Borítókép: Pixabay