Ciolacu abban reménykedhetett, hogy ő is kap Joe Biden amerikai elnöktől bár egy baseballsapkát. Mert ugye Donald Trump 2019-ben Iohannist egy Tegyük újra naggyá Romániát feliratú fejfedővel lepte meg 2019-ben, Iohannisnak azonban nemigen sikerült Romániát naggyá tennie, még a jelenlegi határokon belül sem. De ha Ciolacu megpályázza az elnöki széket, egy ilyen szépen hangzó jelszó jól jönne neki is. Mert mivel is lehetne mifelénk nagyobbat nyerni egy elnökválasztáson, mint azzal, hogy tegyük újra naggyá Romániát? (Vagy csináljuk vissza Nagyromániát... – ki-ki döntse el, hogy érti a szlogent.)

Ciolacu azonban nem találkozott az amerikai elnökkel, de még az alelnök Kamala Harrissal sem, mert ez utóbbi épp Dubajban volt, akárcsak Iohannis. De elnökünk nem dubajkodni ment oda, és nem táncolni vitte feleségét, mint más távoli országokba; a Föld megmentéséről ment oda tárgyalni, ha már Románián nem nagyon tudott segíteni.

De vissza Ciolacuval Amerikába. Spórolt, ezért tárgyalásaira nem vitte magával a washingtoni román nagykövetet sem, aki ezért igencsak megsértődött. Pedig Ciolacu nem beszél amerikaiul. Így a nagykövet jó lett volna tolmácsnak is, de az amerikaiaknak biztosan van saját román–angol fordítójuk. Mivel a nagykövet (aki korábban Iohannis tanácsadója volt) megsértődött és hőbörgött, Ciolacu hazajőve kilátásba helyezte visszahívását. Most aztán a miniszterelnök megmutatja, hogy ki az úr e hazában és a háznál, ugyanis nemsokára vége Iohannis elnöki pályafutásának és turistáskodásának.

Egy hónapja az Egyesült Államok jóváhagyta Romániának 54 Abrams tank eladását 2,53 milliárd dollárért, 7 milliárdért pedig 32 darab F–35-ös harci repülőgép megvásárlását tervezhetjük a következő évtized elején. (Ezért Ciolacu miniszterelnök is megérdemelt volna bár egy sapkácskát.) Nagy siker, hogy jelentős előrelépés történt a vízumkötelezettség megszüntetése terén, amit 2025-re ígért meg Amerika. Csak úgy ne járjunk vele, mint itt, Európában a schengeni övezethez való csatlakozással, amelyet mindenki ígér és akar, de sehogy sem jön össze. Ciolacu beszélt az amerikai külügyminiszterrel, Antony Blinkennel és a hadügyminiszter Lloyd Austinnel is jó szomszédunk, a Fekete-tenger stratégiai szerepéről és a Moldovai Köztársaság stabilitásának fontosságáról. Jól lehordta az orosz nációt, mondván: „mi ismerjük az orosz népet”, és világos, hogy mire számíthatunk. Hadügyminiszterünk is megmondta, hogy mi közelebb vagyunk az oroszokhoz, és jobban ismerjük az orosz népet, mint az amerikaiak. 2022. március 26-án Varsóban Joe Biden is hangsúlyozta, hogy az évek során ő találkozott orosz politikusokkal. „Ti, az orosz nép, nem vagytok a mi ellenségeink” – hangsúlyozta.

Cioalcu és miniszterei tárgyaltak, tárgyalgattak, de amerikai beruházásokról vagy egyébről írásos egyezség nem született, bár jobb helyeken egy kézfogás is lehet kontraktus. (Ahogy a magyarok is szokták mondani saját adott szavukról.) Amerikának szüksége van ránk, mert mi feltétel nélkül támogatjuk Ukrajnát, nem úgy, mint ők. Joe Biden 106 milliárd dollárt kért a kongresszustól az Ukrajnával, Izraellel és az amerikai határbiztonsággal kapcsolatos tervek finanszírozására, de ezt a republikánusok elutasították.

Lehetséges az is, hogy Ciolacu mellett Kelemen Hunor is romániai elnökségről álmodozik, és ő is azért ment el Amerikába, hogy ehhez szerezzen egy kis támogatást. Román vélemények szerint viszont Kelemen sírni ment Amerikába. Azt állította, hogy fél a szélsőségesség előretörésétől. De az nem fog előretörni, mert már előretört.

Kelemen Hunor és az RMDSZ delegációja többnapos washingtoni látogatásán találkozott mindenféle főemberrel. Az amerikai döntéshozókat arra kérték, hogy figyelmeztessék a romániai hivatalosságokat a kisebbségi jogok betartásának fontosságára. Nem tudni pontosan, hogy ez mikor történt. Lehet, hogy azután, miután már megjárta magát Ciolacu Washingtonban, mert nem hallottam arról, hogy a figyelmeztetés megesett volna.

Borítókép: Marcel Ciolacu találkozója Lloyd Austin, amerikai hadügyminiszterrel. Fotó: gov.ro