Ezek a kérdések hangzottak el azon a beszélgetésen, amelyet Domokos Géza születésének 95., halálának 16. évfordulója kapcsán Dioméd árnyékából a Kriterion – Beszélgetések egy parasztház tornácán címmel tartott Papolcon a Domokos Géza Egyesület. A kérdésekre Beke Mihály András (Beke György fia) író, újságíró, műfordító, kultúrdiplomata, első beosztott konzul Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán és Gergely Edit sepsiszentgyörgyi író, költő, műfordító kereste a választ. A beszélgetés moderátora Domokos Péter, a Domokos Géza Egyesület elnöke volt. A teljesség igénye nélkül szemlézünk néhány gondolatot a fenti kérdésekre megfogalmazott válaszokból.
*
Domokos Géza a 90-es évek derekán házat vásárolt Papolcon. Korábbi művelődési munkájához hasonlóan, alapossággal, nyitottan rendezte kis papolci gazdaságát. Jó viszonyt ápolt a falubeliekkel, közvetlensége megragadta a szomszédokat, akik mindenben segítették, amikor szüksége volt rá. „Géza bácsiról csak jó emlékeink vannak, együtt töltöttünk sok szép napot, jó kapcsolatunk volt mindenféle szempontból. Elmagyarázta, azért költözött ide, papolci lakosnak, hogy egy csendes, nyugodt helyen pihenhessen. Tulajdonképpen azért is jött ide, hogy nekifogjon életrajza meg­írásának. Elmondta: ha éjjel valami eszébe jutott, rögtön felkelt, s lejegyezte gondolatait. Habár ő zágoni születésű volt, jobban szerette itt, Papolcon, mint Zágonban” – emlékezett vissza Kelemen Lajos, egyik szomszédja.

Domokos Géza kultúrpolitikája

Beke Mihály András úgy értékelte, a Kriterion annak idején nagyon jelentős intézmény volt. A magyar mellett német és más kisebbségek nyelvén is adott ki könyveket. Nagyon fontos volt, hogy támogatta a fiatalokat – a Forrás-nemzedéket. Ez Domokos Gézának az okos kultúrpolitikája folytán valósulhatott meg. És az, hogy a könyvkiadó jól működhetett, nyilvánvalóan Domokos Géza okos taktikázásának köszönhető. Ráadásul sikerült úgy taktikáznia, hogy ’90 után morálisan semmit nem lehet felróni neki. Nem kötött olyan méltánytalan vagy megalázó alkukat, mint például Hajdu Győző, az Igaz Szó főszerkesztője, aki ugyan „időnként adott ki tisztességes folyóiratszámokat, de eltűrte, hogy Ceaușescuné a fejét ütögesse a retiküljével”. Domokos Gézánál ilyen nem merült fel, emberként is megállta a helyét, nem véletlen, hogy 1989 decemberében mint legkomolyabb közéleti tekintély és személyiség az ő neve került szóba RMDSZ-elnökként. 

Arról a kérdésről, hogy érdemes lenne-e a Kriteriont újraéleszteni, Beke Mihály András azt gondolja: nem hiszi, hogy érdemes lenne, mert akkor „el kellene kurvulnia” ahhoz, hogy meg tudjon élni. Szerinte ma már nincs vevő arra a színvonalra, amelyet a Kriterion képviselt, ezért meg kell tartani, mint egy példát, és ha kicsit jobban alakulnának a kultúra dolgai, akkor talán érdemes lenne feleleveníteni, mert van, amihez fordulni – mint forráshoz.

Más volt a könyvek légköre

Anno a kolozsvári egyetemi könyvesboltba szerdánként hozták az új könyveket. Az emberek egymást verték le, pár óra alatt letarolták a polcokat. Voltak magyarországi könyvek is, boldog-boldogtalan vette, még Lukács Györgyöt is. Könyvéhség volt abban az időben, és a Kriterion ezt elég szépen kielégítette. Manapság az a baj, hogy nem látszik ez a könyvéhség. „Elgondolkodom azon – épp most néztem a könyvespolcokat –, hogy Csíki Lászlótól Mózes Attiláig vagy Vári Attiláig, hogy édesapámat ne említsem, ha végigmegyek Sepsiszentgyörgy főutcáján, vajon hányan ismerik a nevüket. De mondom Bogdán Lászlót, aki viszont szentgyörgyi, és az ő nevét se. Sőt, szerintem már Sütő Andrásra sem emlékeznek. Most ilyen világot élünk… És ez nem föltétlenül van összefüggésben azzal, amit a Gutenberg-galaxis hanyatlásaként szoktak emlegetni. Erre Szőcs Gézának van egy jó megállapítása: a Gutenberg-galaxis pusztulásáról már egy könyvtárnyi könyvet adtak ki. És valóban, ha bemegyek egy könyvesboltba, nem azt látom, hogy pusztulna a Gutenberg-galaxis. Azt viszont látom, hogy nagyon komoly morális-intellektuális válság van egész Európában. Ennek jele a mindenféle harmadrangú celebek és influenszerek megjelenése. Ez a divat. Nagyon imádkozom és imádkozhatunk, hogy ez csak múló jelenség legyen. Sajnos megvan az a lehetőség is, hogy most átéljünk a Római Birodalom bukásához hasonló zuhanást, amit a történelemkönyvben olvasni érdekes, személyesen átélni kevésbé az” – fejtette ki Beke Mihály András. 

Gergely Edit azt mondta: nem annyira pesszimista, mindig keresi a más nézőpontokat, mert különben mindig ugyanazt látja. Rendszerváltozásokkor eltűnik valami, és jön valami teljesen új, amit nem értünk, nem is tudjuk, mit jelent, zavar, felkavar, és lehet, hogy egzisztenciánkban is érint. Ilyenkor megerősödnek az underground mozgalmak. A közgondolkodás és a közvita valahogy kimarad a közéletből, a valódi vitákat nem élhetjük meg, mert ezek nem a közéletben zajlanak. Ennek az egyik jele volt, amikor Tamás Gáspár Miklós azt mondta, már nem is ír közéleti publicisztikát, mert csak ugyanazt tudja mondani, mindig ugyanazok az ellenvetések jönnek felszínre, melyek nem visznek sehová. „Lehet, hogy régen az író volt az influenszer, csak még nem volt kitalálva rá ez a szó. Ő volt az, aki hangsúlyosan, tisztán, karakteresen – akkor is, ha következetesen hibázott – állt a lábán politikailag is. Tudtad, hogy jobb- vagy baloldali, s mit gondol a társadalomról. A társadalmi elit, mint ahogy Tamás Gáspár Miklós is, nem csak a nyilvános publikálásban szervezte a közönségét, hanem a 2000-es évek elejétől megjelentek a levelezőcsoportok, baráti közösségek, az úgynevezett underground. Voltak baráti közösségek, akik értesültek a krízisekről, hogy éppen kit hova, melyik könyvvásárra nem hívtak meg, tudtak szerveződni, nyilatkozni. Az under­groundnak a fórumai megvoltak és megvannak most is” – mondta Gergely Edit.

Beke Mihály András hozzáfűzte: underground mindig volt, de annak nincs hatása a tömegekre, a nagy olvasóközönségekre. „Van egy nagyon vékony underground réteg, de ebből még nem lesz semmi, legfeljebb hobbi. Persze, az underground egy szűk lila gőzös réteg, nem akarom elítélni. József Attilának is talán kétszáz példányban jelent meg a könyve, mégis nagy költő lett. Akkoriban ő is egy undergroundnak számított… Korábban Illyés Gyula és a más hasonló írók azt hitték, hogy ha írnak valamit, annak hatása van. Ma már nincs hatása. Elvagyunk egymás szűk köreiben, a társadalom magasról tesz ránk. Csak abban reménykedhetünk, hogy egyfajta reneszánsz következik.”

Ha ma élne...

Ha most is élne, Domokos Géza milyennek ítélné meg a művelődés, a közélet, nemzeti kisebbségünk helyzetét, jövőjét? A beszélgetés résztvevői erre a kérdésre egyetértettek abban: alkatát tekintve, művelődési, közéleti és kisebbségi ügyekben aktív lenne, cselekvő módon rea­gálna, valamit tenne, valamiképpen szerepet vállalna a közművelődésben és a közéletben is, mert csak a közélet révén lehet egy kicsit felélénkíteni a művelődést is. Pártot nem alapítana, de talán valamilyen civil szervezetet igen. Valamiképpen szeretné elmondani a véleményét, és ezt szeretné kifejteni, megkeresve ennek a megfelelő fórumát, de nem biztos, hogy a politikai szférában. Az értékelvű politizálás a mai világban eleve bukásra van ítélve, mindenütt inkább az érdekelvű politizálás folyik, ennek ezer példáját látjuk. Valószínűleg Domokos Gézának sem tetszene ez a fajta politizálás, ahol az érdekek számítanak, nem az értékek. Azt, hogy milyen a nemzeti kisebbségünk helyzete, mindenki a maga hangulatától, lelkiállapotától függően ítéli meg, de mégis azt mondaná, hogy nem mondhatunk le, nem adhatjuk fel.