Szonda Szabolcs könyvtárigazgató köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelve, különleges alkalom, hogy helyi érték vált könyvvé, egy meséskönyv, mely egyetemes közösséggel számol, mert mindenkihez szól.

Ezután Szász Petra zongorajátéka adta meg az alaphangot, a művészetis diáklány Bartók Gyermekeknek című zongoraciklusának első darabját mutatta be, valamint egy középkori zenét.

Krecht Emese a könyv keletkezését firtató kérdésre elmondta, 2005 táján jutott eszébe az édesanyjának, hogy leírja az elődök történetét, közben különféle meséket is írt, majd a mesékben a párbeszédek annyira fordulatosak, humorosak voltak, hogy 2010 táján eldöntötte, ki fogja adatni őket. Először tizenöt mesére gondolt két kötetben. A gyerekei viszont végül húsz mesére egészítették ki az eredeti kéziratot. A mesék főhőseit ábrázoló illusztrációit is Nagy Aranka készítette, ugyanis egész életében képezte magát mind rajzban, mind az irodalomban. Festeni divatlapokból és könyvekből tanult meg, a könyv illusztrációinál pasztellkrétát, vízfestéket használt, filctollal kihúzva.

A történetek regényszerűek, a ma divatos „fantasy” elemek is megtalálhatóak bennük, éppen ezért minden korosztály szívesen olvassa. Nagy Aranka fő gondolata, „a látszat mindig csal” végig kíséri a meséit, melyeknek szereplői egy vagy több családtagból vannak összegyúrva. A szerző teljesen lokálpatrióta volt, úgy vélte, hogy a székely kultúra semmivel sem kevesebb, mint bármelyik nyugati társa. Szerénységének jele, hogy önmagát „Antóniának” nevezi a címlapon.

Krecht Alpár László megköszönte mindenkinek azt a munkát, amivel hozzájárultak e könyv megjelenéséhez és bemutatásához, majd Tulit Éva színművész felolvasott egy részletet a címadó meséből.

„Aranka kitartása, hite ránk sugárzik mesehősei kalandjaiból. Lényének lényege ott ragyog a meséiben, a mese pedig – és általa a mesélője – örök. Mert örök és elpusztíthatatlan a vágyunk a szeretetre, a megértésre, az igazságra és a szabadságra” – zárta az estet Tapodi Zsuzsa.