Az 1989. decemberi bukaresti forradalmi hangulatból nyújt ízelítőt mai Történelmünk rovatunk, melyben az Előre, a Szocialista Demokrácia és Egység Frontja Országos Tanács napilapjának utóda, a Romániai Magyar Szó országos demokratikus napilap második számából közöljük az Összeomlott a gyűlöletes diktatúra című szerkesztőségi cikket.
Vége a diktatúrának.
December 22-én, pénteken délidő körül a román hadsereg egységei fraternizáltak a fővárosi tüntetőkkel, akik már az előző naptól kezdve urai voltak az utcáknak, Bukarest központjában. A tüntetők páncélosokra és kétéltű járművekre kapaszkodva, a szentséges trikolórt lengetve a katonákkal együtt a Román Televízió székháza felé tartottak. Az épületet e nemzeti intézmény összes dolgozóinak közvetlen támogatásával hódították meg.
A tüntetők képviselői és a televízió szerkesztői, akikhez csatlakoztak neves fővárosi színművészek, valamint a költő Mircea Dinescu, ez utóbbi a zsarnoki rendszer elleni tevékenységével már hosszabb ideje hallatott magáról, megindították az első szabad, becsületes, trükkfelvételektől mentes adást. Közölték az egész néppel a diktatúra összeomlását, a demokrácia diadalát a haza drága földjén. Sokan léptek a mikrofon elé, megható szavaik örömmel töltötték el a szíveket, az emberek meghatottan hallgatták a szónokokat, büszkén arra, hogy románok, hogy valóban szabadnak érezhetik magukat, szabad országban.
Az emlékezetes fővárosi események olyan gyorsan követték egymást, hogy meglepte, sőt, megdöbbentette még a legderűlátóbb politikai hírmagyarázókat is. Időben jó 24 órára terjedtek ki. Az 1989. december 21-i, csütörtöki „nagy népgyűlést” a Köztársasági Palota terére Ceauşescu hívta össze, hogy bemutassa az egész világnak, mennyire szeretik, mennyire támogatják a fővárosi dolgozók. Csak hogy az összejövetel tiltakozó nagygyűléssé alakult a temesvári véres megtorlások, a diktatúra és a jogfosztottság ellen, a demokráciáért és a szabadságért. A tüntetőket, bár pillanatnyilag szétszórták őket a terrorrendszer gyűlölt szekértolói, ismét összejöttek a Magheru sugárúton, megszállták az egészet a Romana tértől le az Unirii térig.
Délután 2 órakor megérkeztek az első páncélos és kétéltű járművek, birtokukba vették a sugárút egyes részeit, megosztva a tüntetők menetoszlopát, szétszórásukra készülve. A több mint húszezres tömeg, az akció résztvevői, szívükben-lelkükben a temesvári mártírium miatti fájdalommal, a totalitárius rendszer huszonnégy éve során felgyűlt gyűlölettel, hiszen mindezekben az esztendőkben éhségtől-hidegtől szenvedtek, teljes jogfosztottságban éltek, ilyen jelszavakkal vonultak fel: „Le Ceauşescuval!”, „Le a diktatúrával!”, „Temesvár gyászol!”, „Büntessék meg a gyilkosokat!”.
A páncélkocsikról a nemzeti hadsereg katonái figyelmeztető sortüzet adtak le, de nem támadtak a lakosságra. Milicistákból és a Belügyminisztérium különleges csapataiból álló kordonok állták el s sugárútba torkolló utcákat, a tűzoltók vízágyúi működésbe léptek. De a tömeg nem mozdult. Helikoptereket vezényeltek ki, de hiába köröztek a tüntetők felett, senkit sem félemlítettek meg. Az Intercontinental nagyszálló előtt könnyű tank tüzelt ágyújából, mire hurrogás hangzott fel és ez a jelszó: „Le a fasizmussal!” Senki sem mozdult a helyéről egész éjszaka. Egy óra körül az események drámai fordulatot vettek. A gyűlölt diktátor tűzparancsot adott a különleges csapatoknak: belelőttek a tömegbe. A halottak és sebesültek pontos számát még nem sikerült megállapítani. Reggel a fővárosi üzemekben beszüntették a munkát. A Griviţa Roşie, a Vulcan, a 23 August, az ICTB, Republica, az IMUAB több ezer munkása indult a városközpont felé, felháborodottan tiltakozva a véres megtorlás ellen, követelve a gyilkos lemondását.
A tüntetések csaknem egyidejűleg robbantak ki az ország többi nagyvárosában is. Arad, Nagyvárad, Kolozsvár, Szeben, Brassó, Iaşi, Craiova, Bukarest és Temesvár mellett emelte fel a tiltakozó szavát, követelte a diktátor lemondását, az ő és az egész klikk elítélését gyilkosságokért, a nép elnyomásáért, a gazdaságvezetésben elkövetett visszaélésekért és hibákért, a korrupcióért és a nép rovására történt meggazdagodásért, azért, hogy mind belpolitikai, mind nemzetközi viszonylatban katasztrófába sodorta az országot.
Nicolae Ceauşescu előbb a Központi Bizottság székházában húzódott meg, de látva, hogy a hadsereg fraternizál a tüntetőkkel és görcsösen ragaszkodva a hatalomhoz, rendkívüli állapotot hirdetett ki az ország egész területére. Ugyanakkor bejelentették, hogy öngyilkosságot követett el Vasile Milea honvédelmi miniszter, akit árulással vádoltak meg.
Nicolae Ceauşescu látta, hogy a hajó süllyed, helikopteren próbált az otopeni-i repülőtérre menekülni, hogy elhagyja az országot, ahol hite szerint annyira szerették. Jól tájékozott körökből származó hír szerint próbálkozása nem járt sikerrel. Ezt követően szintén helikopteren a boteni-i katonai repülőtér felé repült.
Egyesek ezt követően Dacia személygépkocsiban, majd utoljára ARO terepjáróban látták Piteşti felé tartani. Nem sikerült elfogni, hogy törvény elé állhasson.
Este a rádió- és televízióállomásokon bejelentették a Nemzeti Megmentési Front megalakulását és összeülését. Egymás után lépett a televízió, illetve a Republicii téren zajló nagygyűlés mikrofonja elé Ion Iliescu, az RKP KB volt titkára, Dumitru Mazilu, Románia ENSZ-képviselője az Emberi Jogok Bizottságában, Ion Mînzatu volt miniszterhelyettes, egyetemi tanár, Petre Mihai Băcanu, a România Liberă újságírója, aki nem sokkal előbb szabadult a biztonsági szervek börtönéből, Sergiu Nicolaescu, néphadseregünk több tábornoka és tisztje, a közvélemény más képviselői.
A rendszer katasztrófába sodorta az ország gazdasági-társadalmi helyzetét, a politikai robbanásig feszült s végső soron ő felelős a nép elleni bűntettekért – mondta Ion Iliescu. – A főbűnös Ceauşescu, ez a szívtelen, lélektelen, gondolkodásra képtelen ember. Fanatikus, aki középkori módszerekkel uralta ezt az országot. Végül olyan tragikus helyzet állt elő, hogy tüzet nyitottak a dolgozók tömegeire. És még volt képe a nép nevében, a nemzeti függetlenség és szuverenitás megvédelmezésének a nevében beszélni. Neki, aki veszélybe sodorta az ország sorsát, nyomorba taszította a népet. Ugyanilyen vétkesek mások is a kialakult helyzetben. Eljött a tiszta, józan, a törvényekre alapozott igazságtétel ideje. Dumitru Mazilu, a Nemzetmentő Bizottság szervezésében sorra került, Republicii téri nagygyűlés résztvevője kijelentette: Egy órája szabadultam a börtönből. Én írtam a jelentést a ti jogaitokról – az emberi jogokról az ENSZ-nek. Terjesztik az egész világon. Elmondtam, hogy Romániában gyűlöletes zsarnokság uralkodik, miközben a gyilkos tirannusokat ocsmányul vulgáris kultusz dicsőíti. Most az a kötelességünk, hogy összefogjunk, de indítványozom előbb, adózzunk egy percnyi csenddel, a nemzet minden mártírja emlékének: a temesvári mártírok, a fővárosi mártírok, az ország mártírjai emlékének, mindazoknak, akiknek szenvedniük kellett.
Honpolgárok, kötelességünk szervezkedni. Az ország zászlaja legyen az, amelyik mindenkor volt, minden jel nélkül. Románia Románia marad!
*
Este 10 óra 20 perc. Behozták a televízióstudióba, hogy megmutassák az egész országnak Nicu Ceauşescut, akit Bukarestben tartóztattak le. Bejelentették, hogy vizsgálat indul ellene és az ország törvényeinek megfelelően ítélkeznek felette.
(Romániai Magyar Szó, 1989. december 24.)
