Mindannyian békére és szeretetre vágyunk. Ezen minőségek vagy állapotok igénye felerősödik ünnepek táján. Többet beszélünk róla, többször igyekszünk békésen és szeretettel viszonyulni egymáshoz.
Sőt, főleg a karácsonykori várakozás időszakában még a reklámok is ezzel hívnak, ezzel kínálják a portékát, megelőzve a szépség és fiatalság ígéretét. Miért lett ilyen nagy kincs, miért lett a béke és szeretet egy vágyott állapot?
Hétköznapjainkban mindenki hajtja saját taposómalmát, pörgeti saját mókuskerekét. Mintha ez valamifajta „robotpilóta üzemmód” lenne, mikor az ember teszi a dolgát – munka, család, feladatok, kötelességek –, és megfeledkezünk egyéni belső (lelki) világunkról, annak táplálásáról. Mert ami a külvilág dolgairól szól, az kívül is marad. Az nem járja át, nem gazdagítja bensőnket. Mert a fizikai világ termékei – legyenek azok a legkorszerűbbek vagy legdrágábbak – mégsem képesek megadni az igazándiból vágyott állapotot: azt, hogy béke és szeretet legyen.
Külső világunkban megteremthetjük a külső békét fegyverletétellel, háborúmentesen. A belső béke megtalálása, megtartása annál nehezebb feladat. Hiszen ezt nem lehet megvásárolni, megrendelni, parancsra vagy határidőre „elkészíteni”. Belső késztetésből kell fakadnia, és ehhez szükséges a tudatosság, az állandó figyelem, önvizsgálat.
Kibékülni azzal a személlyel, akire neheztelek, akivel nem értek egyet vagy akár, ha úgy gondolom, hogy megsértett engem. Ez nem arról szól, hogy kinek van igaza, kinek a nézőpontja „jobb”, vagy sikerül-e a magam oldalára állítanom, meggyőznöm. Azt jelenti, hogy elengedem az akarást, hogy mindenképpen ráerőszakoljam álláspontomat a másik emberre. Ha képes vagyok kibékülni és szeretni, akkor elfogadom a másik embert olyannak, amilyen és megengedem, hogy saját útját járja, saját életét élje – anélkül, hogy beleszóljak vagy ítélkezzek.
A belső béke megteremtésében nemcsak a személyekkel való kibékülés fontos, hanem a különböző helyzetekkel való megbékélés is. Ezek azok az élethelyzetek, mikor nem áll módomban változtatni rajta. Ekkor van az, hogy alázattal elfogadom a helyzetet és nem tanúsítok ellenállást, ami belső feszültséget vagy stresszt generál, talán még a megértésre is hajlandó vagyok.
Ha tudatosan munkálkodunk a belső béke és szeretet elérésén, akkor ez túlcsordul rajtunk és megtöltjük vele külső világunkat is, így lehet életünk sokkal szebb, békésebb és szeretetteljes.
Keresztes Erika bizalmi tanácsadó
