A Szent Anna tiszteletére felszentelt Siculicidium kápolnában tartott szentmise után a keresztalja az emlékműhöz vonult. A résztvevőket Szentes Csaba polgármester köszöntötte, röviden felelevenítette a 260 évvel ezelőtti történelmi események előzményeit, illetve a hajnali vérengzést, amikor „harangszó helyett ágyúdörgés rázta meg a települést”. „Mi azoknak vagyunk a leszármazottjai, akik a rajtaütést túlélték és nem menekültek el, nekünk az önrendelkezés nem valami divat, hanem több évszázados emberi küldetés” – fogalmazott az elöljáró, majd az akkori Bécs és a mai Brüsszel közötti hasonlóságokat említve az idei választások fontosságát hangsúlyozta. „Akik pedig a menekülést választották, ők is megmaradtak közösségként, ők a bukovinai székelyek, akik most is szép számban jöttek a megemlékezésre” – mondta a polgármester, külön köszöntve a mintegy másfél száz vendéget.

A megemlékezés díszvendége az Ismerős arcok zenekar közismert dalának címben idézett soraival köszöntötte az egybegyűlteket. „Személyes és közösségi okai vannak, hogy minden évben eljövünk erre a zarándokhelyre” – fogalmazott Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár, aki bukovinai székelyként abba nőtt bele, hogy sokat hallott a népcsoport és egyben a nemzet történetéről. „Ez a nap nem csak a vérengzést jelenti számunkra, hanem a bukovinai székelység megszületésének napját is, ez a nap emlékeztet arra, hogy olyan otthont kell teremtenünk, ahol önmagunkat és őseink értékeit meg tudjuk őrizni és védeni, emlékeztet arra, hogy egymás támogatásának a veszteségek közepette is meg kell maradnia” – hangsúlyozta az államtitkár.

„A nemzeti függetlenségért vívott küzdelmek végigkísérik a magyarság történelmét, és ma is vannak olyan birodalmi törekvések, amelyek felülírnák értékrendünket, életmódunkat” – fogalmazott. Az áldozatok véréből egy erős, ellenálló közösség fakadt, azok is megerősödtek, akik a Székelyföldön maradtak, és a bukovinai székelyek is mindvégig megőrizték a szívós kitartást, a magyarsághoz és a hithez való ragaszkodást, és továbbadták nemzedékről nemzedékre. „Itt vagyunk mindannyian, hogy emlékezzünk, otthonról hazajöttünk, mert bennünket a Székelyföld és a székelység államhatárok fölött is összeköt” – fogalmazott az államtitkár, aki az idén előttünk álló politikai megmérettetések kapcsán hangsúlyozta: „a magyarságot csakis a politikai rendszerünk megerősítésével tudjuk hatékonyan szolgálni, és nincs más alternatíva, mint a nemzeti és etnikai alapú politizálás”.

Hajdú Gábor képviselő beszédében megidézte a régi törvényt, miszerint minden székely nemes, hiszen az első foglalás joga tette nemessé a székely nemzetet, ezért sem tudtak soha elfogadni elődeink olyan állami felség­jog-gyakorlást, amely csorbította volna szabadságukat. „Székelynek lenni többet és mást jelentett, mint a nemzeti hovatartozás, egy életforma, ezért is a történelmi események a velünk együtt élők számára is üzenetet közvetítenek – mondta a képviselő –, nevezetesen azt, hogy olyan államot fogadunk el, amelyben biztosítva látjuk nemzeti szabadságjogainkat.”

Tánczos Barna szenátor a román parlamentben zajlott Székelyföld-ellenes kirohanásokat felelevenítve beszédében két kérdésre kereste a választ: kinek tartjuk magunkat és kinek tartanak minket azok, akik létezésünket is tagadják? „Előbbire könnyebb a válasz – fogalmazott –, hiszen egész történelmünk és jelenünk is azt mondatja, hogy a székely küldetés a jövőépítés képessége.” A második kérdés kapcsán Tánczos hangsúlyozta: „Fel kell ismernünk a napjaink Siskovics tábornokait, akik azzal, hogy tagadják létezésünket, azt is el akarják érni, hogy ne legyenek jogaink, követeléseink, hogy a kizárólag békés és demokratikus eszközökkel vívott küzdelmünket ellehetetlenítsék, hogy tagadásunkból építsenek politikai karriert.”

A zuhogó esőben befejeződő megemlékezést Nyisztor Ilona és a pusztinai asszonyok csángó éneke tette ünnepélyessé. Tamás József nyugalmazott segédpüspök áldása után intézmények, szervezetek, politikai pártok, önkormányzatok, közbirtokosságok koszorúztak, a megemlékezés nemzeti himnuszaink eléneklésével zárult. Délután Madéfalván tartották a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének ünnepi gyűlését.

Marosvásárhelyen a Székely Nemzeti Tanács szervezésében a Kultúrpalotában került sor a megemlékezésre. Az esemény díszvendége Potápi Árpád János államtitkár volt, a résztvevők a Maros Művészegyüttes és Kilyén Ilka színművész előadását néz­hették meg.