Az államfő ehhez meg szeretné változtatni az alkotmányt, köztudomású, a jelenleg hatályos törvények szerint ez csak kétharmados többséggel sikerülhetne. A koalíció hetven százalékkal rendelkezik az országgyűlésben, kérdéses, hogy a szociáldemokraták partnerek lesznek-e, támogatják-e az államelnök és pártja elképzeléseit (amely az elnöki köztársaság mellett regionális átalakulással is járna majd, mindez a legteljesebb mértékben érintené a szocdemek vörös báróinak, vidéki kiskirályainak hatalmát…), igennel voksolnak-e. Ha igen, akkor Traian Băsescu államfő olyan hatalommal rendelkezhet, amely ma elképzelhetetlen, gyakorlatilag egyeduralkodóvá válik, feloszlathatja a parlamentet, egyedül gyakorolhat ellenőrzést a titkosszolgálatok felett…

Egyre élesebb viták zajlanak, megszólaltak az agilis és megosztó politikát folytató elnök politikai ellenfelei, akik — a saját szempontjukból teljesen logikusan — ellenzik egy ilyesfajta hatalmi túlsúly kialakítását, megszólaltak a civil szféra jeles képviselői is, akik Băsescu rémálmától a törékeny román demokráciát féltik, de ugyanakkor a napokban egy olyan nemzetközi szociológiai felmérés is napvilágra került, amely azt bizonyítja, hogy ,,a nép, az istenadta nép", hogy is fogalmazzunk kevésbé sértően?, széles ívben tesz a demokráciára. A megkérdezettek körében — talán az ország zűrzavaros huszadik századi történetének legfontosabb tanulsága ez (!) — még elevenen él a vágy az erőskezű uralkodó, a népéről gondoskodó atya iránt. A kérdések között természetesen szerepelnek a parlamentre vonatkozó elképzelések is, nos, számomra az volt ennek a bizarr vizsgálatnak a legdöbbenetesebb tanulsága, hogy a válaszadók zöme szerint a parlament egy szükséges rossz, erőskezű vezető esetében talán nincs is szükség rá, s ha ehhez a szó igazi értelmében nyomasztó és nyugtalanító vélekedéshez hozzávesszük a román igazságszolgáltatásról kialakuló lesújtó képet s a Ceauşescu születésnapján az egyik román hírtelevízióban elhangzó több mint nosztalgikus vélekedéseket népünk tegnapi legszeretettebb fiáról, kijelenthetjük: a baj nagyobb, mint hihetnénk… Húsz évvel a nyolcvankilences decemberi fordulat és a diktátor házaspár kivégzése után olyan vélemények hangzottak el, miszerint Ceauşescu nagy hazafi volt, gondoskodott a népéről, az ő korában Románia híre és neve nagy volt a világban, büszkék lehettünk arra, hogy románok vagyunk… Folytassuk még? A politikai elit húsz év alatt belső hatalmi harcaival és érdekeivel volt elfoglalva, és valahol utat tévesztettünk. Még nem késő változtatni…