Ennek az ellentéte, mikor kritikusan vizsgálják minden megnyilvánulásunkat, mikor elvárások és határidők közé szorítanak, mikor megkérdőjelezik szándékainkat, tetteinket, amikor hibáinkért a teljes emberi lényünket elmarasztalják. Ezek pedig stresszt, csüggedést, szorongást, félelmet keltenek.

Embertársainkat megváltoztatni nem tudjuk, csak önmagunkat. Odafigyeléssel, önmunkával megerősíthetjük önbizalmunkat, a saját képességeink és erősségeink tudatában vállalnunk kell a felelősséget magunkért/életünkért, ugyanakkor gyengeségeink és hiányosságaink ismeretében hajlandóaknak kell lennünk ezeket beismerni, és igyekezzünk pótolni, fejleszteni magunkat ezen a téren. A változás velünk kezdődik. Ha belülről változunk, a külső világunk is átalakul. Az emberi kapcsolatainkban legyünk előzékenyek, figyeljünk egymásra. Ha szem előtt tartjuk, hogy mindannyian szeretetre és elfogadásra vágyunk, akkor meg sem fordulhat fejünkben, hogy bántsuk egymást. Mikor teljes lényünkkel embertársunk irányába fordulunk, akkor meglátjuk a szemében a ki nem mondott kívánságát, meghalljuk a szavai mögött az igazi kérést, a hangjából kihalljuk a lelkiállapotát, az arckifejezésében megláthatjuk önmagunkat.

Mikor nyitott szívvel közeledünk egymás felé, akkor nincs szükség játszmákra, nem szorít a megfelelni vágyás kényszere, nem kell szemfényvesztő mutatványokba bocsátkozni. Hiszen, ha szeretettel és őszinteséggel közelítünk, akkor nem a felszínen található érdekek vagy nyereségek számítanak, hanem az igazi kapcsolódás, az egymás iránti tisztelet és az, hogy kölcsönösen odafigyelünk egymás igényeire, szükségleteire. Így ajándék lesz mindkét félnek a másik ember megnyilvánulása, ahelyett hogy elvárás és követelőzés teljesítése lenne.

Keresztes Erika
bizalmi tanácsadó