Gyertyaszentelő napjáról több népi hiedelem is ismert. Az egyik Európa legnagyobb termetű ragadozójára, a barnamedvére hivatkozik, és azt állítja, hogy ezen a napon a téli álmot alvó medve felébred, kitekint a barlangja bejáratán, hogy megnézze, milyen az idő. Ha derült az ég, és szépen süt a nap, enyhe a levegő, akkor visszamegy, és folytatja az alvást. Tudja (érzi?), hogy még nincs vége a télnek, mert havas förgetegek, csikorgó hidegek lehetnek. Ha viszont hideg, téli időt talál, kinn marad, mert érzi, hogy hamarosan vége a télnek, rövidesen megenyhül az idő.

Ismeretes a mackónak az a szokása, hogy télvíz idejében alszik, mint a bunda. Késő ősz táján szokta magát eltenni télire a szél által halomra terített fák alá vagy gyökerek által fedett mélyedésekbe, ahol aztán nagyszuszogva letelepszik ― s nőhet aztán tőle ölnyire a hó, és sivíthat a szél, az neki mindegy; ha lágy a tél, többször kijő odújából, s szétnéz a nagy természetben, de csakhamar megérezve, hogy nincs még itt a tavasz, morogva visszacammog odújába, s ki sem jön márciusig.