Gelence. A Szent László-legenda (részlet)

Évek, évtizedek óta beszélgetünk, kiállításmegnyitókon, író-olvasó találkozókon, társaságban és magányosan, beismerhetem ennyi idő után, hogy a vele folytatott eszmecserék, nemegyszer viták életem kitörölhetetlen részei, kimondhatatlanul sokat köszönhetek neki, mindenekelőtt ama képesség kialakítását, hogy a dolgokat módszeresen gondoljam végig… A nyilvános beszélgetésektől, az interjúktól eddig udvarias határozottsággal zárkózott el. Most viszont megjelent élete fő műve: a Színek és legendák (tanulmányok az erdélyi falfestmények kutatástörténetéhez) című vaskos könyve, s úgy gondoltam, jó alkalom ez a visszatekintésre és a számvetésre is.

Van olyan ember, aki egész életedben melletted van, de nem kapsz tőle semmit. És van olyan ember, akit kevés ideig ismersz, és mégis annyi mindent ad. Ez a személy sem tökéletes. Megvannak emberi hibái, sérelmei, melyeket magában hordoz, de mégis oly bölcs és érett olykor.