Amerika valóban a legtöbbet költi „védelemre”, a hadseregre, hadiiparra. Aztán ennek ellenére a második világháború után elvesztett néhány háborút. (Például a vietnamit, és Afganisztánból is farkát behúzva vonult ki.) Most biztosan arra számít, hogy magával visz egy, az afganisztáni kalandhoz hasonlóba NATO-tagokat is, hogyha veszít, ne legyen csak neki blamázs. Ha meg valaki azt akarja, hogy (a NATO) megvédje, az fizessen védelmi pénzt Amerikának.

Meg vagyok nyugodva, mert minket biztosan megvéd, mivel Románia szorgalmasan elkölti honvédelemre a GDP 2 százalékát, ráadásul leginkább amerikai fegyverek vásárlására. A 31 NATO-tagország közt mindössze 11 ilyen jól fizető partnert találunk. Köztük meg elég kevés nagyot. Németország például, amely az európai társak közül gazdaságilag a legnagyobb, mindössze 1,57 százalékot áldozott 2023-ban, Franciaország 1,9-et. A németek biztosan úgy gondolták, hogy már elvesztettek két világháborút, és akkor minek költsenek fegyverkezésre, amikor náluk amúgy is amerikai katonák állomásoznak még mindig a második világháború után? Azok majd visszalőnek, ha kell. A francia elnök, Macron 2019-ben azt mondta, hogy a NATO agyhalálban van, és úgy gondolkodhatott, hogy le kellene venni a lélegeztetőgépről, amit Trump meg is lebegtetett, mondván, hogy ha elnök lesz, akár ki is állítja Amerikát a NATO-ból. Vannak, akik azt mondják: jó, hogy ilyeneket mond Trump, mert legalább arra kényszerítik Európát, hogy megvédje magát. Most, hogy Lengyelország (mint a tékozló fiú) Donald Tusk vezetésével visszatért a „jó útra”, a lengyel miniszterelnök elment találkozni Macronnal és a német kancellárral, Olaf Scholz-cal, és most a három Európa-őr, mint a három testőr (Afrikában), összefogott Ukrajna és Európa védelméért. A német kancellár máris részt vett egy új fegyvergyár alapkőletételénél, amely évente 200 ezer 155 mm-es lövedéket gyárt, és megmondta, hogy Európában 1,5 milliót kell gyártani. Vajon nem az lenne a jobb, ha az Európában lévő 600 atomtöltetből bedobnának néhányat, és akkor nem kellene ilyen 155 mm-eseket bevetni és így gyártani sem?

Attól tartok, hogy ha a tagállamok nem fizetnek, de a végén Oroszország azért, hogy ne veszítsen, fizetni fog Amerikának, és akkor az esetleg Trumppal az élen az oroszok oldalára áll, és legyőzve az ukránokat majd újra felosztják egymás között Ukrajnát és Európát úgy, ahogy azt a nagyhatalmak (illetve a győztesek) szokták. Gondoljunk csak arra, hogy ezt tették a két világháború után is. Mert soha nem jutott eszükbe (vagy elvakította őket a győzelem), hogy például népszavazást tartsanak, és az egy bizonyos területen élőktől megkérdezzék az amerikai elnök, Wilson önrendelkezési elve alapján, hogy a „népek” mit is akarnak.

Az orosz elnök most interjút adott egy amerikai újságírónak, amelyet megnéztek vagy 100 millióan, s amiért (nem a nézettségért, hanem az elhangzottakért) a politikailag korrektek nagyon háborognak. Olyanokat mondott, hogy a második világháború után Ukrajna nemcsak a korábban Lengyelországhoz, de Magyarországhoz vagy Romániához tartozó területekkel is gyarapodott, amelyek még mindig hozzá tartoznak, így „Ukrajna egy mesterséges állam, amelyet Sztálin akarata nyomán alakítottak ki”.

Így van ez, ha az országhatárokat fél kézzel tologatják ide-oda (Sztálin húzta meg az országhatárokat). Azt is regélik, hogy 1944. október 9-én Sztálin díszvacsorát adott a brit miniszterelnöknek, Winston Churchillnek a Kremlben (amelyre az amerikai elnök, Roosevelt el sem ment, mert nem érdekelte Kelet-Európa sorsa, ugyanúgy, mint igazából Wilsont sem az első világháború után az önrendelkezés nevében ide-oda hajigált népeké). Churchill az asztalon fekvő papírszalvétára felírta az egyes országokat érintő befolyásolási arányokat százalékokban, és azokat Sztálin egyenként jóváhagyólag kipipálta.

Vajon most ki fogja meghúzni az esetleges új határokat, és ki fogja jóváhagyólag kipipálni?

Borítókép: Vlagyimir Putyin orosz elnök (jobbról) interjút ad Tucker Carlson amerikai újságírónak. Fotó: kremlin.ru