A lap rendszeres olvasói már tájékozódhattak afelől, hogy számos gyűjteményünk van, melyek legtöbbje a sör tematikája köré szerveződött, később onnan ágazott ki és gyarapodott.
Számomra a gyűjtés igazán kedves hobbi, mivel egy felettébb aktív és befogadó közösség részévé váltam általa. Gyűjthet valaki bélyegeket, telekommunikációs eszközöket vagy személygépjárműveket, tökéletesen szót fogok vele érteni, hiszen mindannyiunkat ugyanaz a szenvedély hajt, csupán más formában nyilvánul meg.
De, mint bármely hobbinak, a gyűjtésnek is megvan a maga ára. Ezáltal pedig nem kizárólag csak az anyagi felére gondolok, holott az sem elenyésző (a gyűjteménybe szánt kupakot, címkét, aludobozt – sajnálatos módon – magával a termékkel együtt árulják, azt viszont meg is kell fizetni, a nemrég bevezetett visszaváltós rendszerrel pedig még tovább drágult a hobbi), hanem a temérdek időre, amelyet felvesz. Ez a tényező abban az esetben játszik jelentősebb szerepet, ha a gyűjtő számára fontos a rend, a tisztaság, valamint az, hogy „mutogatható” is legyen kollekciója – ezek a jellemvonások pedig, tapasztalatom szerint, legtöbbünkben megtalálhatóak.
Ennek tulajdonítható, hogy egy gyűjtő szobájába lépve a látogató elé tárolódobozok és -albumok regimentje tárul, melyek padlótól mennyezetig tartó polcrendszereken katonásan sorakoznak méret, tematika vagy ábécésorrend szerint. Ez a rendszerezés a gyűjtő pénztárcáját és szabadidejét egyaránt roppant módon felemészti, ellenben szükségszerű. Magam is nemegyszer beleestem a tárolóhely hiányának csapdájába, ahonnan sokkal nehezebb kimászni, mint beleesni.
A gyűjtésre szánt idővel kapcsolatosan pedig az egyszerű recept, hogy csak addig nyújtózkodjon az ember, amíg a takarója ér. A hobbi sosem válhat prioritássá: kötelességeink, emberi kapcsolataink ápolása mindig elsőbbséget kell hogy élvezzen. Vizsgaidőszakban olykor hetekig nincs lehetőségem a gyűjteményekkel foglalkozni – melyek az én időhiányomra fittyet hányva passzív módon továbbra is halmozódnak –, olyankor kell néhány nap, ameddig utol tudom érni magam. De mindez része a szórakozásnak, a kikapcsolódásnak, melyet az ember a hobbitól kap.
Hiszen végső soron minden hobbinak ez a célja, hogy örömünket leljük benne: egy új darabtól a gyűjtő alkalmanként jobban fel tud lelkesedni, mint a fizetésétől, és napokig képes feldobni a hangulatát. Mi több, ez egy életre szóló vállalkozás, újdonságok pedig mindig lesznek, így megunni is nehéz.
Váry-Sylvester Péter
