Nem véletlen hát, hogy Tőkés László határozottan elutasította a szövetség ajánlatát, és újfent a nemzeti lista, az összefogás szükségességét hangsúlyozta. A két megoldás között óriási a különbség: előbbi elsősorban az RMDSZ érdekeit szolgálná Tőkés László látszólagos ,,befogadása" ürügyén, utóbbi pedig valós összefogást jelentene, amelyben nem csupán a püspök, hanem az őt támogató szövetségen kívüli szervezetek is részt vennének. Előbbi tehát a pártérdekről szól, utóbbi pedig a nemzeti érdekről. És talán ezt kellene tudatosítaniuk a szövetség vezetőinek is: az Európai Parlamentben a kisebbségi kérdés nem pártpolitikai, hanem nemzeti ügy.
A tapasztalat azt mutatja, az elmúlt másfél évben a magyarság európai parlamenti képviselői — Tőkés László, Sógor Csaba, Winkler Gyula — képesek voltak ezt szem előtt tartani, hajlandóak voltak együttműködni függetlenül attól, hogy sem itthon, sem Brüsszelben nem ugyanahhoz az alakulathoz, pártcsaládhoz tartoztak. Ráadásul borítékolható: az EP-választásokon rendkívül alacsony lesz a részvételi arány, így — összefogás esetén — a magyarság még meg is erősítheti részvételét a brüsszeli törvényhozásban.
Talán ezért is várjuk — a korábbi magyar—magyar megegyezési kísérletek kudarca ellenére — bizakodással a tárgyalások kimenetelét. Hátha ezúttal nem rideg pártpolitikai kalkulusok, hanem a közösség elvárásaihoz való igazodás irányítja majd az erdélyi magyar politikai elit döntéseit.
